Testvérek

Jó testvérek...

 ...jóban, rosszban...

 betegségben.

Egyszerre nyomta le őket a betegség is

Nyugat-Európai zarándokút - I. rész

A napokban egy zarándokúton jártunk, amit a kedves párom, Csaba szervezett. Nyugat-Európai zarándokút volt, egészen Angliáig, s vissza - egy 10 napos út.
Első nap Romániát szeltük át és Magyarországot is, estére a szállásunk már Ausztriában volt, Pöchlarn-ban, egy nagyon szép osztrák hotelben. Sokat a városkából nem láttunk, hiszen estére érkeztünk meg, másnap reggel onnan már utaztunk is tovább, de azt láttuk, hogy olyan városka volt, mint mindegyik osztrák város: szép, tiszta, rendezett, nyugis.
Másnap átmentünk Németországba, az első városka Marktl volt, XVI.Benedek pápa szülővárosa. Itt megnéztük a főteret, a szülőházat, ami múzeumnak van berendezve.

 Majd folytattuk utunkat Altöttingbe, Németország egyik híres zarándokhelyére, mely csodatévő Mária kegyképéről és Szent Konrádról, a kapus testvérről híres.
Maga a városka elbűvölő, és rengeteg templom van a városban, mindegyik valamiért nagyon fontos és nagyon szép.
A fő zarándokhely, a csodatévő Mária-kegykép kápolnája.

Nagyon sok csodás gyógyulás, vagy akár halálból való visszatérés is történt a kegykép előtt, vagy a rajtalévő Mária közbenjárására, és még ma is megvan az, hogy ide jönnek betegek, és imádkoznak a kegykép előtt, majd egy fakereszttel körbejárják háromszor a kápolna kerengőjét.

A sok csodás gyógyulásról mintegy 2000 táblácska tanúskodik.

Altötting másik zarándokhelye a ferences kolostor és templom, ahol Szent Konrád élt és ahol el van temetve. A koponyája a templom oltára előtt látható egy díszes koporsóba zárva.
Szent Konrád egy egyszerű kapustestvér volt, akit szentté avattak, mert olyan életet élt, pedig semmi nagyot nem tett, egyszerűen élt, sok éven keresztül ellátta a portás szerepét. Azt mondotta, hogy szeretni akar, szenvedni akar és Bibliája a kereszt.

7. szülinap - utólagos blogbejegyzés

Márton március 13.-kán betöltötte a 7 évet. Isten éltesse sokáig.
Az idén is volt virág, torta, meg persze szülinapi parti nagyikkal, keresztmamákkal úgy, ahogy kell.

Az ajándék egy szuper, modern, mindennel felszerelt bringa volt. Márton nagyon örült neki, nagyon szereti, vigyáz is rá. Reméljük, sokáig ki fogja szolgálni.

A vendégek között voltak az unokatesók, az ikrek is. Nagyon jól szórakoztak a gyerekek.

Sok boldog születésnapot kívánunk még kicsi fiúnk.

Húsvét

Az idén a húsvétra - úgy érzem - mind a gyerekek, mind mi jól készültünk. Sokat beszéltünk a dologról, hogy mit is ünneplünk, vagy ahogy közeledtünk az ünnephez, hogy melyik nap pontosan mi is történt és mit ünneplünk.
Engem sajnos épp akkor döntött ágyba valami nagy szörnyeteg vírus, vagy nem is tudom micsoda volt, de nagyon ki voltam, és ebből kifolyólag a szent három napon nem is tudtam kivenni a részem a szertartásokból, meg a kórusban való éneklésről. Ráadásul jó vastagon le is havazott, így már az a hamis érzésem támadt, hogy inkább karácsony közeleg.
Csak húsvét vasárnap a mise végén éreztem azt, hogy Húsvét van, és azt, hogy mit is ünneplünk. Addig olyan érzésem volt, hogy miért is vagyunk itt a templomban...
Ebből azt a már jól ismert következtetést vontam le, hogy ha az ember csak húsvét vasárnap cseppen be a nagymisére, utána hazamegy és jól belakmározik, csak ennyivel marad, és szerintem ugyanaz az üresség és hiányérzet van benne, mint bennem volt most az idén. Az ünnep akkor teljes, ha a nagyböjtben is van időnk többet imádkozni, elmélkedni erről a nagy titokról, erről a nagy Szeretetről, ami az oka volt végül is a húsvétnak, van időnk többet imádkozni, Szentírást olvasni, és eljárni a templomba is a szertartásokra.
Aztán jött locsoló hétfő. A legények már nagyon izgatottak voltak (mármint a legény, apa annyira nem), mivel a szentmisék miatt csak délután indulhattak locsolkodni. Márton becsületesen meg is tanult egy hosszú locsolóverset, azt mindenhol hibátlanul el is mondta (állításuk szerint), gyűjtött is be jó sok tojást meg sok más finomságot. Szerintem az idén is nagy élmény volt ez neki.
Mi lányokul sem fogunk elhervadni. Akadt két potyalocsoló is a megszokottakon kívül (akik apa és tata).
Mára már visszaálltunk a rendes kerékvágásba, de azért nagyon igyekszem, hogy ne csak egy jó emlék maradjon ez a húsvét, hanem beépüljön mindennap a gondolatvilágomba, mert ez az egyetlen igaz valóság, semmi más.

Apa új neve

Dorottya egyre jobban és jobban beszél. Olyan ügyes kis angyal.
Apa, amíg Julcsi tanult beszélni, "akuka" volt, most Dorottya "apupa"-nak hivja. Hát...apa csak egy van...
Mind emellett még tudja mondani a következő szavakat:
né - hogyha valamit mutat
hoppá
titta- tiszta
háátti - hápci, ha tüsszentünk
teja- tea
tee- tej
mama
tata
tütü - autó
A lovacskát is utánozza, a kutyát is, a macskát is meg a bárányt is.
Sokat énekel, tudja dúdolni a Kolozsváros, olyan város című nóta dallamát, mivel ez  nálunk nagy sláger mostanság.
Hajrá Doró, hajrá!

Visszatekintő

       Az idén egyszer voltunk sízni, mert legalább Hargita fürdőre el kell menni, hogy lehessen egyet ereszkedni. (de mondjuk azért is, mert ott vannak rendes sípályák és hó is rajta, ami az idén nem utolsó szempont volt). Hát egyszer sikerült elmenni sízni, s akkor is úgy, hogy pereputtyostól (értsd alatta Dorottyát és Julcsit, akiknek nincs még síjük), s apa nem tudott sízni, csak mi ketten Mártonnal, ők hármasban próbáltak szánkózni, menedékházban ültek, hűsítőztek, nekünk integettek. Elég jól kibírták, na de csak délig tudtunk maradni.

       Aztán ez épp az iskola utolsó napján történt, hogy Márton lebetegedett, amikor épp kezdőtött a vakáció. Szerencsére a vásárhelyi mama bevállalta a beteg gyermeket, s elküldtük Vásárhelyre egyet Julcsival együtt, hogy egy kicsit vakációzzanak úgy igaziból, a nagyiéknál.

Jól is telt nekik.

Most ismét sulizunk, Márton hála Istennek örömmel megy iskolába, a héten volt hangszerbemutató, s még lesz, ugyanis hamarosan el kell döntsék, hogy milyen hangszert fognak választani. Márton már tudja, bár még most csak a vonósokat mutatták be, jövő héten mutatják be a fuvósokat is. Márton trombitás szeretne lenni. Reméljük, összejön. Persze, egyszer furulyával kell ahhoz kezdje.

      Én itthon fuvolázok, egyre jobban kezdett menni, olyan jó szórakozás, közben már kezdtem nézegetni a tanári posztokat, mert feltették a netre. Persze, semmi jóval nem kecsegtetnek, az is lehet, hogy még teljes katedrám se lesz őszire. Meglátjuk majd. Egyelőre tanulgatok.

      Csaba aktivál, mint mindig. Folyton valamit csinál, szervez, rendez. Most a nagy újdonság a kórus. Sikerült egy jó pár embert összeverbuválni, s így lett egy kórus. Aztán most próbálnak/próbálunk (amikor én is el tudok menni próbára),  hogy hátha a kórus találkozóra el tudnánk menni. (illetve el kell menni, mese nincs).

Nálunk is volt farsangi bál. Márton persze épp aznap reggelre betegedett le, valami vírusos meghűlést szedett össze. Pedig egy hétig varrtam neki a jelmezt, a praktikából néztem ki, egy sárkányölő lovagot. S be is tanultuk hozzá a szöveget, mert versíráshoz valahogy most nem éreztem ihletet, mint a tavaly. Na de szerencsére aztán elment, bár eléggé gyenge volt, sápadt, viszont elég hamar haza is hozatta magát, épp a bemutatkozás előtt :-) (ugyanis félénk, még most is nagyon be volt tojva, hogy ő hogy fog bemutatkozni, mert ő fél, ő fog sírni, meg ilyenek).
Na de bár megörökítették a jelmezét, látta a többiekét is, és még Farsangi Oklevelet is kapott.

Beszélőke

Bővül a szókincs:

hoppá
juj
ia - szia
apa

Doróka szavai

Dorottya is fejlődik, mármint ami a szókincsét illeti:

Már ügyesebben mond egyes szavakat. Például tisztán ejti a "nem", de Julcsit utánozva ő is mondja a víznek, hogy "tíz" (de bár mondja :-)
Mond másokat is még:

papa - étel
baba
táj-táj
tej
jó
aauu
aaató - ajtó
ne-ne
tata
pipi

És ma először énekelt.

Amikor pedig mondjuk neki, hogy édi (édes), akkor utánozza a hangunkat, és ő is ölelget rögtön valakit, vagy valamit.

Egy tündéri teremtés...

Julcsi szókincs

Julcsi új szavai:
 
pepetű - tepertyű
poci pálya - foci pálya
puszojka - pufojka
píka-píka - cirka-pirka

----------------------------------------------

Egyszer beszélgetünk Julcsival az én nagymamámról ( aki már nem él, Isten nyugtassa őt). Julcsi egyszer azt mondja:
- Én nem ismerem azt a nénit.
Mondom én: - De nem is ismerheted, mert ő már meghalt?
Mire Julcsi: - Igen? A mamád megdöglött?
Erre próbálok nem mosolyogni, hiszen teljesen naívan, őszintén mondta ezt, aki még nem érzi a két szó közötti különbséget.
Mondom neki, hogy nem megdöglött, hanem meghalt, azt így mondjuk.
Erre Julcsi:
- Igen? Meghalt? Nagyon?

-----------------------------------------------------

Julcsi: - Anyuka, emlékszel, amikor mentünk abba a nagy kemencébe fürdeni?
- Julcsi, az nem kemence, hanem medence.