Igen, igy telik az idő...(Márton felett). És ahogy telik az idő, egyre furcsább dolgok jelennek meg Márton életében, mint például a szeparációs stressz, ami annyit tesz, hogy sokszor nem lehet levakarni rólam, főleg ha társaságban vagyunk, legyenek akár gyerekek is körülötte. Hangosan sir, üvöltözik, torkaszakadtából ordit, mégha rá is néznek. Szoktam mondani ilyenkor, hogy Márton olyan, mint a mesebeli királylány, a Napra lehet nézni, de rá nem.
Ha az apja itthon van, akkor róla nem lehet levakarni, de ezek ritkább esetek...főleg mostanság, hogy költözni akarunk, és még nagyon sok tennivaló van a háznál. Na de ez is lejár egyszer.Mindemellett Márton nagyon ügyes fiúcska, az étvágya kitűnő, sokszor egész nap elrágcsál valamit, mindegy hogy mi az, csak legyen valami a szájában...
Ezenfelül imádja a hintát, a lipinkát, a csúszdát, na és a homokozót, bár homokozni még nem tud, de magát elásni a homokba, azt tudja :D és amikor kivisszük magunkkal a házunkhoz, a kertben is jól eljátszik.Na de a mindene a CUMI. S mióta egyszer beteg volt (nyirokmirigy gyulladása), azóta még szorosabb barátság fűzi őt a cumihoz, mert akkor szegény annyit sirt, hogy nonstop odaadtuk neki, igy most is azt hiszi, hogy az neki jár, nappal is, nemcsak éjszaka, ahogy eddig. Na ezért is folyton hadjáratozunk. Bár biztosan, majd egyszer csak kinövi.
És ime pár fotó...
