Újra tél

Végre valahára, január végére valahogy megérkezett a tél. Most végre hideg van, és lehet szánkózni meg sízni is, van annyi hó.
Azonban ma sajnos a nagy szánkó karrierjünknek vége lett, mivel eltörött a szánkónk, három helyen is (köszönhetően a sok kicsi szú-nak). Igaz, már nagyon régi volt, de most más nem lesz, úgyhogy maradt a sízés. Reméljük szerdán az is összejön. Akkor rövid napos vagyok, csak 1 órám van, reggel 8-tól 9-ig, aztán irány a Cinege tető. Márton meg oviba lesz, így a gyermekfelügyelet is meg lesz oldva, s mivel (sajnos) Csaba munkanélküli, ezért neki is van ideje.

Január nemcsak a telet hozta el, hanem nagy terveket is hozott: többek között azt tervezgetjük, hogy eladjuk a házat. Még inkább álmodozás szintjén van meg a dolog, mint konkrét valóság szintjén, bár már az újságba a hírdetést feltettük, s a többit Istenre bíztuk. Ez a lépés, ha bejönne, nagyon sok gondunkat oldaná meg (persze, ahhoz egy kicsit úgy kellene összejöjjenek a dolgok, ahogyan mi azt kigondoltuk). De meglátjuk...

Új projektek

Ezeket készítgetem most a vakációban: ceruzatartók. És még füzetbrítók is lesznek majd hozzá, hogy teljes legyen a szett.

Aztán még sok más tervem is van, remélem, mindet meg tudom valósítani.

Karácsony

Hűha

...hgy elmaradtam az irgatással. Pedig most, mióta tanitok, sokkal több szabad időm van, s még igy is nehezen jut idő a blogomra. Hát igen...bár a fő ok az, hogy nagyon lassan megy a netünk, és mikor arra gondolok, hogy egy óráig hozza be a leveleimet, vagy tölt be egy képet, akkor már el is megy a kedvem az egésztől.

Na most itt...
Próbálom behozni az elmaradást. Tehát óvoda és óvoda...ez Márton élete. Közben jöttek az ünnepek, és Mártonnak meg volt az első karácsonyi szerepe. Persze, olyan volt, amilyenre számitottam: ült végig az ölembe, s együtt mondtuk a mondókákat és énekeltük az énekeket. Jó volt viszont látni, hogy más anyukák is épp ezt kellett tegyék, nem csak én.

Igy kezdtük...

Így folytattuk...

És így fejeztük be.

Aztán varrogattam én is...
Egy ülőpárnát a nappaliba.

Általában ketten ülünk rajta, én hátul, Márton elől. De most kipróbáltuk fordítva...

Aztán apával is...