Már vagy két hete majdnem egyfolytában havazik. Itteni viszonylatban ez már majdnem ritkaságnak számit. Az udvarunkon akkora nagy hó van és mindezt bentről, a jó meleg szobából, a nagy földig érő ablakokból szemlélni csodálatos.
Márton is nagyon kedveli a telet. Folyton a legnagyobb hóba mászik bele. De azért nem mondhatni, hogy rossz fiú. A minap templomban voltunk, és ott kimondottan áldott jó gyermek volt. Csaba kántorizált, mi Mártonnal lent ültünk a padokban. Elég sokáig elüldögélt mellettem a padon, se szó, se beszéd. Amikor fel kellett állni, csak nagy boci szemekkel nézett a szemembe, miközben én énekeltem vagy imádkoztam. Az ölembe is ültettem, ott is eljátszott két szentképpel, amik a padokra ki voltak rakva. S mindezt cumi NÉLKÜL!! A csoda ölt meg. Mikor vége lett a misének, és kijöttünk a templomból, egy sereg öreg néni letámadott, hogy "Hol van ez a jó baba, nézzük csak meg. Hát őt lehet hozni templomba, mert ez mindig olyan csendben van. Egy mukk se szokott lenni. Soha nem hallani a száját". Körbe álltak minket, és úgy áradoztak. Szóval ilyen ügyes manónk van. Én inkább azt hajtogattam nekik, hogy általában végigalussza a misét. Na de...majd ha fog beszélni,...lássuk, akkor is ilyen jó fiú lesz-e.
