Javában tél

Már vagy két hete majdnem egyfolytában havazik. Itteni viszonylatban ez már majdnem ritkaságnak számit. Az udvarunkon akkora nagy hó van és mindezt bentről, a jó meleg szobából, a nagy földig érő ablakokból szemlélni csodálatos.
Márton is nagyon kedveli a telet. Folyton a legnagyobb hóba mászik bele. De azért nem mondhatni, hogy rossz fiú. A minap templomban voltunk, és ott kimondottan áldott jó gyermek volt. Csaba kántorizált, mi Mártonnal lent ültünk a padokban. Elég sokáig elüldögélt mellettem a padon, se szó, se beszéd. Amikor fel kellett állni, csak nagy boci szemekkel nézett a szemembe, miközben én énekeltem vagy imádkoztam. Az ölembe is ültettem, ott is eljátszott két szentképpel, amik a padokra ki voltak rakva. S mindezt cumi NÉLKÜL!! A csoda ölt meg. Mikor vége lett a misének, és kijöttünk a templomból, egy sereg öreg néni letámadott, hogy "Hol van ez a jó baba, nézzük csak meg. Hát őt lehet hozni templomba, mert ez mindig olyan csendben van. Egy mukk se szokott lenni. Soha nem hallani a száját". Körbe álltak minket, és úgy áradoztak. Szóval ilyen ügyes manónk van. Én inkább azt hajtogattam nekik, hogy általában végigalussza a misét. Na de...majd ha fog beszélni,...lássuk, akkor is ilyen jó fiú lesz-e.

"A" szőnyeg

Végre vettünk a nappaliba egy szőnyeget. Imádnivalóan szép. És maga a vásárlás története is érdekes volt. Délután munka után, miután Márton fiúnkat lepakoltuk a nagyiéknál, felkerekedtünk. Egy csomó üzletet bejártunk. Láttunk ilyen szőnyeget, meg olyan szőnyeget, de olyan "megláttam, megszerettem" szőnyeget egyet sem. Már este volt, mire végigjártuk az összeset. Közben láttunk valami függönyt még Mártonnak, így mondtam Csabának, hogy menjünk vissza a legelső üzletbe, ahol jártunk (Ambient), s esetleg még a szőnyegeket is nézzük meg még egyszer. Úgy is lett. Ismét szemlére vettük a szőnyegeket, és már-már 3-at is találtunk egy adott pillanatban, ami között döntögettünk, mire egyszercsak a párom előhúzott egy szőnyeget a semmiből, és az volt Az. Rögtön beleszerettünk mind a ketten, kérettük is a személyzetet, hogy számlázzák le. Közben kiderült, hogy ugyanabból a szőnyegből még egy fel volt oda lógatva. Hogy mi ezeket hogy nem vettük észre??!!
Hazavittük nagy örömmámorba, s egész este rajta heverésztünk a fiunkkal. Annyira élveztük.Fénykép is készült róla, de sajnos nagyon gyenge minőség. Így el kell jönni hozzánk megnézni.

Egy szép hétvége

Egy nagyon szép hétvégét töltöttünk Búzásbesenyőben, a családi barátainknál. A nap csúcspontja a kinti tűznél főtt bográcsos babgulyás volt, amit a férfi tagok készítettek el, míg mi, nőkül sétáltunk egy nagyot a gyerekekkel.

Nektarin

Ma reggel Csaba hazaállitott egy nagy nektarin fával. Én jobban örültem volna egy juhar fának, mert az volt az eredeti terv, hogy azt vesz, de végül nektarin lett belőle. S elfoglalta méltó helyét a kertben .Remélem, majd fog teremni.
És nem rég lett diófánk is, úgyhogy egyelőre gyümölcsfákkal fel vagyunk szerelkezve. Reméljük, az átültetést nem sinylették meg, és ha nem is jövőre, de utána szép termést fognak hozni.
Tavasszal majd még szőlőtőkéket akarunk ültetni, hogy abból is legyen több, és több féle.
.......meg persze sok virágot is.

Egy rémes éjszaka

Márton egy kicsit megfázott, és belázasodott. Az orra is folyt. De este még megvolt a fürdésünk, nagyon vidám volt, le is fektettem, de pár perc múlva le kellett hozzam a nappaliba, mert esze ágában sem volt aludni. Persze, utána láttam, hogy  - én hülye - még csak 8 óra sem volt. (elvesztettem az időérzékem, vagy mi). S lent még egy órát játszodtunk, aztán láttam, hogy tényleg álmos, és lefektettem ismét, s el is aludt hamarosan.
Én közben még TV-ztem egy kicsit, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy Márton szöszmötöl, szuszog, hangokat ad ki. Felmentem hozzá, és vacogott a paplan alatt, meg hangosan szuszogott, meg közben nyöszörgött forma, mindezt álmában. Azt hittem, rosszat álmodik, még megmozgattam, megforgattam, betakargattam. És ismét lementem TV-zni. De ismét hallottam a hangokat, mocorgásokat. És mikor másodszorra is felmentem hozzá, még jobban vacogott, remegett. Kikaptam az ágyból, és bele volt kékülve, úgy rázta a hideg. A homloka nem is volt nagyon forró, és nem volt annyi erőm, meg eszem sem, hogy kezdjem nyugisan méregetni a lázát. De bele volt kékülve, s úgy remegett, mint a nyárfalevél.

Az tűnt a legjobb ötletnek, ha gyorsan hivok egy mentőt, hogy menjünk a sürgösségire Mártonnal, mert annyira elkapta ez a rázkolódós láz-roham, hogy nem tudtam, mit kezdjek vele. Persze, mire beértünk a korházhoz, már elmúlt nagyjából, mert voltam olyan előrelátó, hogy tettem be neki egy Paracetamol kuppot.Aztán a doki nénik alaposan megvizsgálták, még adtak valami gyógyzert neki, a torka piros volt, a láza még magasabb, mint addig, bár összességében nem volt nagy láza, "csak" 38,2, aztán hazaengedtek (szerencsére).
Csaba is - szegény - elkérenzett a munkából, és eljött a kocsival a korházhoz, majd onnan minket hazavitt Ernyébe, és tekerte vissza Koronkára dolgozni.
Hála Istennek, aztán az éjszaka többi része jól telt, még utána is egyszer felkeltem, hogy lássam, lázasodott-e be ismét, de nem. Reggel is elég sokáig aludt.
Remélem, többet nem ismétlődik meg ez a lázroham.

Márton és a szőlő

Az úgy történt, hogy megjöttek anyuék egy egész kerek hétre hozzánk Mártonra vigyázni, amig Csaba Angliában van s én dolgozom.
Nagyjából ezzel az eseménnyel egyeztethető egybe az is, hogy Márton megismerkedett a szőlővel, mivel ők hoztak egy adagot. Már a tavaly is evett szőlőt, de akkor még nem tudta, hogy az mi az, és akkor elég nyomorúságos volt, mert csak úgy adtunk neki szőlőt, hogy előtte kimagoztuk. Na de most Márton annyira megszerette ezt a furcsa zöld, bogyóssat, hogy a nap bármelyik percében képes követelőzni érte. S mihelyt a nagymama rábólint, azon nyomban földre telepedik, és várja a finom gyümölcsöt, majd egyenként beszemezgeti.

Munkakezdés

Igen, az történt, hogy visszahivtak a munkába és én vissza jöttem. (sajnos a hosszú i betűt nem tudom irni). Persze, ezt leginkább Manócska sinyli meg, legalábbis ahogy tapasztaljuk. Rettentően rosszacska otthon délután.
Reméljük, nem fog sokáig tartni, amig átszokik erre az új élethelyzetre, ami azt is jelenti, hogy kéthaponta másfél órát van az egyik szomszédunknál, Gyöngyvéréknél.
Amúgy, amikor Gyöngyvéréknél van, rettentően jó fiú, dicsérik is eleget, de mihelyt onnan hazaérünk, nem birunk vele.
Most próbáljuk kidolgozni a stratégiát, hogy hogyan is viszonyuljunk hozzá, hogy az otthon töltött idő neki ne egy rémálom legyen.

1 év és 2 hónap

Igen, igy telik az idő...(Márton felett). És ahogy telik az idő, egyre furcsább dolgok jelennek meg Márton életében, mint például a szeparációs stressz, ami annyit tesz, hogy sokszor nem lehet levakarni rólam, főleg ha társaságban vagyunk, legyenek akár gyerekek is körülötte. Hangosan sir, üvöltözik, torkaszakadtából ordit, mégha rá is néznek. Szoktam mondani ilyenkor, hogy Márton olyan, mint a mesebeli királylány, a Napra lehet nézni, de rá nem.

Ha az apja itthon van, akkor róla nem lehet levakarni, de ezek ritkább esetek...főleg mostanság, hogy költözni akarunk, és még nagyon sok tennivaló van a háznál. Na de ez is lejár egyszer.

Mindemellett Márton nagyon ügyes fiúcska, az étvágya kitűnő, sokszor egész nap elrágcsál valamit, mindegy hogy mi az, csak legyen valami a szájában...

Ezenfelül imádja a hintát, a lipinkát, a csúszdát, na és a homokozót, bár homokozni még nem tud, de magát elásni a homokba, azt tudja :D és amikor kivisszük magunkkal a házunkhoz, a kertben is jól eljátszik.

Na de a mindene a CUMI. S mióta egyszer beteg volt (nyirokmirigy gyulladása), azóta még szorosabb barátság fűzi őt a cumihoz, mert akkor szegény annyit sirt, hogy nonstop odaadtuk neki, igy most is azt hiszi, hogy az neki jár, nappal is, nemcsak éjszaka, ahogy eddig. Na ezért is folyton hadjáratozunk. Bár biztosan, majd egyszer csak kinövi.

És ime pár fotó...

 

Körték - almák...

Újabb falvédők készültek, melyekről körték, almák lógnak le...Itt egyelőre csak a készülődés látszik...
Remélem, hamarosan a kész terméket is le tudom fotózni, ahhoz viszont a szüleim digitális gépe kell, mert azzal tudok jó képeket késziteni...
Ezek csak a mobillal készült képek..

Falvédők...

Újabban a gyermekszobai falvédőkért rajongok, most épp azokból készitek párat, és még elég sok ötletem van...persze más téren is, nem csak a falvédők terén..
Kis vidám, pajkós színűek...

11 hónap

A fiunk lassan betölti a 11 hónapot, és ahhoz képest már nagyon ügyes. Majdnem tud már járni, mindenesetre lépegetni már nagyon magabiztosan tud, ha fogjuk a kezét, és egyedül is tud már pár másodpercig állni.
Ezenfelül ügyes mosógépszerelő is (az az egyik kedvenc szórakozása, hogy bebújik a mosógépbe, és kiabál, mert visszhangzik a hangja, vagy pedig kopácsol benne valamit).
Már a tá-tá-tá, a ba-ba-ba, a na-na-na nagyon jól megy neki.
Tudja, hogy csinál a nyuszika, meg a lovacska, meg a halacska..
Persze zenei téren is nagyon ügyes, hetente zongorázik az apjával, amit komondottan élvez, és már furulyázni is tud...
A kúszásból kénytelen volt szegény átmenjen mászásba, egy kis baleset miatt, amikor is annyira kicsattogott a popója, hogy nem birta vonszolni magát a földön (mert elől is kipirosodott), így megtanulta felemelni a fenekét, és úgy mászni...
És imádja a kábeleket...minden, ami kábel, bejön Mártonnak...hosszabbító, tv kábel, telefon töltő stb.
Az evéssel is aránylag jól boldogulunk, már majdnem mindent megeszik, pedig még csak 4 foga van, de azt ügyesen használja (gondolom én, mert cikk klementineket, katona vajaskenyereket, májas kenyereket, tojás rántottát s hasonlókat nagyon hamar el tud pusztítani).
Babaklubba is járunk, amit általában végig ásitozik, vagy végig nyűgöl (de csak azért, mert épp abban az időpontban van, amikor Mártonnak aludni kellene, és ezt ő is tudja)
És végül pár kép:

Új táskák

Díszpárna...

Íme tehát az új táskák...

(Az ötlet nem az enyém, a Patchwork & Pottery-ben láttam, és készítettem el, kisebb nagyobb változtatásokkal. Aztán több variáns is született, és még sok terv van a tarsolyban :-))

A fenti készülőben...

Tarisznya...

Varrósarok

Az elmúlt két hétben elkészültem pár szép táskával. Ez egy amolyan "varrós-projekt" része, majd meglátjuk mi sül ki belőle...

De előtte álljon itt egy pár fotó azokról a dolgokról, amiket már eddig is varrogattam...


Márton játszószőnyege...(amiről persze mindig lemászik :-)

Márton paplankája (patchwork)

A fényképek sajnos nem a legtökéletesebbek...

Sehogy sem tudtam megfordítani...Ez itt a fiam első könyvecskéje..

Keresztszemes párna

Karácsonyi csillag (keresztszemes)

Csillá-rock

Épülget a házunk, azaz, már fel is épült nagyjából, de még van pár dolog hátra ahhoz, hogy beköltözhessünk, például a csillárok, lámpák, amiket épp a minap vásároltunk meg. Egészen jól jártunk, mert egy azelőtt kinézett csillár árából végülis majdnem az egészet meg tudtuk venni egy másik helyen.

Sajnos fotók most nincsenek róluk, majd ha felkerülnek méltó helyükre, akkor majd készítek.

Márton

Íme a fiunk, 10 hó-san.

Első bejegyzés

Üdvözlök mindenkit a blogomon.
Ez itt az első bejegyzésem, ami sok rágódás után született meg, mármint azért, hogy legyen-e blogom, vagy ne.
De íme, lett....

Ezzel a blogozással az a célom, hogy megörökítsem gondolataimat, mint egy naplóban, hogy napirenden tartsam a dolgaimat, hogy feltegyem az újabb munkáimról készült fotókat, hogy rendszerezzem a terveimet, érdeklődési köreimet stb.