Márton egy kicsit megfázott, és belázasodott. Az orra is folyt. De este még megvolt a fürdésünk, nagyon vidám volt, le is fektettem, de pár perc múlva le kellett hozzam a nappaliba, mert esze ágában sem volt aludni. Persze, utána láttam, hogy - én hülye - még csak 8 óra sem volt. (elvesztettem az időérzékem, vagy mi). S lent még egy órát játszodtunk, aztán láttam, hogy tényleg álmos, és lefektettem ismét, s el is aludt hamarosan.
Én közben még TV-ztem egy kicsit, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy Márton szöszmötöl, szuszog, hangokat ad ki. Felmentem hozzá, és vacogott a paplan alatt, meg hangosan szuszogott, meg közben nyöszörgött forma, mindezt álmában. Azt hittem, rosszat álmodik, még megmozgattam, megforgattam, betakargattam. És ismét lementem TV-zni. De ismét hallottam a hangokat, mocorgásokat. És mikor másodszorra is felmentem hozzá, még jobban vacogott, remegett. Kikaptam az ágyból, és bele volt kékülve, úgy rázta a hideg. A homloka nem is volt nagyon forró, és nem volt annyi erőm, meg eszem sem, hogy kezdjem nyugisan méregetni a lázát. De bele volt kékülve, s úgy remegett, mint a nyárfalevél.
Az tűnt a legjobb ötletnek, ha gyorsan hivok egy mentőt, hogy menjünk a sürgösségire Mártonnal, mert annyira elkapta ez a rázkolódós láz-roham, hogy nem tudtam, mit kezdjek vele. Persze, mire beértünk a korházhoz, már elmúlt nagyjából, mert voltam olyan előrelátó, hogy tettem be neki egy Paracetamol kuppot.Aztán a doki nénik alaposan megvizsgálták, még adtak valami gyógyzert neki, a torka piros volt, a láza még magasabb, mint addig, bár összességében nem volt nagy láza, "csak" 38,2, aztán hazaengedtek (szerencsére).
Csaba is - szegény - elkérenzett a munkából, és eljött a kocsival a korházhoz, majd onnan minket hazavitt Ernyébe, és tekerte vissza Koronkára dolgozni.
Hála Istennek, aztán az éjszaka többi része jól telt, még utána is egyszer felkeltem, hogy lássam, lázasodott-e be ismét, de nem. Reggel is elég sokáig aludt.
Remélem, többet nem ismétlődik meg ez a lázroham.
