Márton és a szőlő

Az úgy történt, hogy megjöttek anyuék egy egész kerek hétre hozzánk Mártonra vigyázni, amig Csaba Angliában van s én dolgozom.
Nagyjából ezzel az eseménnyel egyeztethető egybe az is, hogy Márton megismerkedett a szőlővel, mivel ők hoztak egy adagot. Már a tavaly is evett szőlőt, de akkor még nem tudta, hogy az mi az, és akkor elég nyomorúságos volt, mert csak úgy adtunk neki szőlőt, hogy előtte kimagoztuk. Na de most Márton annyira megszerette ezt a furcsa zöld, bogyóssat, hogy a nap bármelyik percében képes követelőzni érte. S mihelyt a nagymama rábólint, azon nyomban földre telepedik, és várja a finom gyümölcsöt, majd egyenként beszemezgeti.

Munkakezdés

Igen, az történt, hogy visszahivtak a munkába és én vissza jöttem. (sajnos a hosszú i betűt nem tudom irni). Persze, ezt leginkább Manócska sinyli meg, legalábbis ahogy tapasztaljuk. Rettentően rosszacska otthon délután.
Reméljük, nem fog sokáig tartni, amig átszokik erre az új élethelyzetre, ami azt is jelenti, hogy kéthaponta másfél órát van az egyik szomszédunknál, Gyöngyvéréknél.
Amúgy, amikor Gyöngyvéréknél van, rettentően jó fiú, dicsérik is eleget, de mihelyt onnan hazaérünk, nem birunk vele.
Most próbáljuk kidolgozni a stratégiát, hogy hogyan is viszonyuljunk hozzá, hogy az otthon töltött idő neki ne egy rémálom legyen.