2014. július 18., péntek

Évszakok (I.rész)

A NYÁR

A minap azon gondolkoztam, hogy mennyire szeretem az egész évet és az év minden évszakát. Ez ezelőtt is így volt és most is így van (leszámítva egy kis intermezzot, amíg Vásárhelyen laktunk, amikor sem a nyarakat sem a teleket nem szerettem).

Most nyár van és ezen gondolkoztam, hogy kapásból annyi mindent fel tudtam sorolni, amiért a nyarat szeretem, hogy még én magam is csodálkoztam.
Szeretem, amikor buján burjánzik a kert és az udvar, minden tiszta zöld, élettel teli, hogy csattan ki. Az idei évben ez különösen is így van, mert nagyon gazdag az időjárás, folyton esik és süt a nap, így tényleg minden adott ahhoz, hogy szép legyen minden, úgy a bokrok, fák, mint a veteményes vagy a virágok.
Igen, virágok....ez a másik olyan dolog, ami csodálatos a nyárban. Ez a gazdag virágkavalkád. Főleg az szeretem, hogy most már a kertünkből is nagyon sok szép virág kerül diszítésra vagy az asztalra, vagy egyszerűen csak ott van és szépíti a kertet.










Szeretem nyáron, hogy rövidek az éjszakák, szinte alig vannak, és olyan jó reggel ragyogó napsütésra ébredni, ami minden ablakon valahogy bekandikál.
 Egy pár szóban még külön meg kell említsem a levendulát, a mi levendulánkat, ami nagyon szereti nálunk, s a nyárhoz nálunk is hozzátartozik a levendula illat, a levendula "learatása" és a szárítása. Az idén sikerült Tihanyból három új levendula palántot hozni és meg is éltek, úgy tűnik, illetve itthon is sikerült vennünk két tövet. Remélem, jövőre már tobzódni fogunk a levendulás dolgokba.

 A nyár egy másik különlegessége, hogy az ember dúskálhat a finomabbnál finomabb zöldségekben és gyümölcsökben. Végtelen öröm számomra a kert, főleg, amikor minden érni kezd és már lehet szedni a kertből a zöldséget. Annyira otthon-érzés ez. De persze, ami nincs a kertben, azt lelkiismeret furdalás nélkül be lehet a piacról is szerezni, mert tudni való, hogy azok most többnyire szabadban termett zöldségek.
Ugyanígy van ez a gyümölcsökkel is. Még a mi gyümölcsfáink nem akkoák, hogy lehessen róluk gyümölcsöt szedni, bár az idén már a ribizli bokraink elkápráztattak, az eper is és a málna is aránylag jól termett/terem, de a nyár nagyon sok finom gyümölcsöt kínál, amivel nem lehet betelni.
Ha a lenti tálban lévő áfonyára gondolok, akkor eszembe jut a róka gomba is, mivel ezt a cigányok együtt árulják majdnem egész nyáron. A róka gomba az egyik kedvenc gombám, és ilyenkor folyotn lehet belőle főzni, és én nem sajnálok érte pénzt kiadni, mivel egyrészt szerintem olcsón adják, másrészt meg tudom, hogy milyen fáradságos utána járni, a jó helyeket felkutatni, leszedni a gombát, érte hegyet-havat megjárni, hazacipelni, megpucolni. Így a nyár sok finom rókagomba tokányt hozott.
 Szintén még a gyümölcsöknél és zöldségeknél maradva, a nyár a befőzéseket és eltevéseket is jelenti. Én nagyon szeretek a konyhába ügyködni, ezért már mindig nagyon várom, hogy mikor miből lehet valami finom falatot eltenni télire és nagyon jó ézrés látni azt is, ahogy a kiüresedett kamra ismét benépesül lekvárokkal, kompótokkal, savanyúságokkal, illetve finomabbnál finomabb szörpökkel.

Nyáron van itt az ideje a teafű gyűjtésnek is, és olyan jó ez is, amikor bodzát szedni megyünk abban a reményben és tudatban, hogy a hideg téli napokon milyen jó belőle finom illatos teát főzni, vagy a nyár ízét jelentő bodza üdítőt készíteni. Ugyanígy gyüjtünk hárs virágot, mentát, kokojza kórót, cickafarkot, zsályát, körömvirágot stb. (nagyon sok mindent a kertből már).

Nem beszéltem még más jellegű élvezetekről, mint például kifeküdni a kertbe egy pokrócra, a fák hűs árnyékába, és egy jó Praktika lapot olvasgatni, vagy regényt olvasgatni, főleg hogy a nyár a szabadságolások ideje. Illetve sok limonádét inni kertből szedett mentával.
Felállítani a kertbe a medencét és a gyerekekkel titokban pancsolni benne vagy éppenséggel strandra menni és nagyokat úszni, lángost enni és fagyit szopogatni.

A nyár az utazások ideje is, és ilyenkor mindig tervezünk valamilyen nyaralást valami szivünk-csücske-helyre, amitől olyan színes lesz ez az évszak és élményekben gazdag.

Szeretem, hogy nyáron minden olyan élettel teli, pezsgő és vidám. Szeretek a gyerekekkel vakációs tevékenységeket kitalálni és kint a teraszon vagy az udvaron játszani, kézműveskedni velük. Ugyanígy szeretek nemezelni, amihez bár annyira nem értek, de mégis a nyár az egy ideális hónap, mert kint a szabadban bátran lehet vele pancsolni.
Jó az is, hogy ilyenkor nem kell csak alig felöltözni és szebbnél szebb ruhákban lehet lengedezni.

a nyár számomra még jelenti a Régizene Fesztivált is, ami nélkül nincs is nyár itt Csikszeredában.Nagyon fel tudmak tölteni a sok jó koncert és zene, kedves emberek, ismerős arcok, játékok a gyerekekkel.

Azt hiszem, itt megállok, bár lehet, hogy még nagyon sok mindenről nem írtam, amit még szeretek a nyárba. Mindenesetre nem mondanám, hogy ne lenne ez is az egyik kedvenc évszakom s azért írom egyik, mert mindegyik évszak a maga nemében a kedvencem.

Jó nyaralást!

Polip

Igen, bár voltak akváriumi halaink és most már nincsenek, volt polipunk is, pontosabban Mártonnak és nem akárhol, hanem az orrában. De szerencse, mára már nincsen, ugyanis egy villámgyors műtét során megszabadultunk tőle. Már csak azon kell drukkoljunk, hogy ne nőjjön vissza és ne akarjon ismét szállást venni Márton fiunk orrába.

Erről a napról annyit, mert reggel fél 9-től délután fél 3-ig tartott a procedúra, amiből kevesebb mint 5 perc volt a konkrét műtét csak annyit, hogy Márton bebizonyitotta, hogy igenis tud felnőttesen viselkedni és bátor lenni. Le az összes kalapokkal előtte. Na és persze bebizonyosodott az a tény is, hogy egy meséskönyvvel nagyon sok mindent meg lehet oldani, például jó sok időt egész egyszerűen nyakon ütni, műtét után pedig feledtetni a szenvedéseket és a fájdalmakat, amik azért nem lehettek olyan nagyok, hiszen Márton semmit sem sirt se nem hisztizett.

Mostantól a jelszó: Az orrodon szuszogj, fiam!!

Balatoni nyár

Ahogy az énekben is van...
A Balatonon s nem csak töltöttünk el egy csodás hetet együtt az egész család. Ez volt az első olyan nyaralásunk, amit külföldön töltöttünk és gyerekekkel együtt (2 és 1/2 gyerekkel). Egy kicsit rosszul indult a dolog, illetve hogy útközben jöttünk rá, hogy a telefontöltőinket, a fényképezőgépet, de főleg a pénzünket rossz bőröndbe csomagolta be a kedves párom, amit otthon hagytumk a kamrába. Szóval....nevettünk is ezen eleget. De szerencse, hogy egy áldott jó papbácsink van nekünk, aki készségesen feltöltötte a kártyánkat azzal az összeggela, mi nekünk kellett, a telefonjainkat is itt-ott fel tudtuk tölteni, s fotók is készültek végül vendéggépekkel, úgyhogy minden gond meg lett oldva.

Az ugazást meglepően jól birták a gyerekek, sőt néha még igen is jól birták. Sokat nevettünk és beszélgettünk időközben.
Persze megállókkal terveztük meg az útat. Először K-vár mellett Magyarfenesen álltunk meg éjszakázni Szidi keresztmamáéknál, ami nagyon üde és vidám volt és nagyon jól éreztük magunkat náluk. Olyan jó volt egy kicsit összeülni, beszélgetni mindenféléről (főleg a gyerekekről és a gyereknevelésről :-) meg a gyerekek is elég jól egyeztek együtt...


Aztán Kristó Erikáékat látogattuk meg Várpalotán. Náluk is felejthetetlen majdnem három napot töltöttünk. Voltunk velük kirándulni is Tihanyba, Balatonfüreden, Veszprémben, ami nagyon szép volt.

Majd csak mi a család levonultunk a Balatonra, pontosabban Csopakra, ott volt szállásunk foglalva, két lépésre a parttól és ott is eltöltöttünk további öt napot. Nagyon jó volt. Közben még egyszer voltunk kirándulni Tihanyba, ahol befizettünk egy igazi levendulaszedésre, ami - nekem személy szerint, de gondolom, hogy a gyerekeknek is - nagy élmény volt. Felfedeztük Tihany más részeit is, majd voltunk ismét Füreden, meg Káptalanfüreden is.
Egyik napunkat pedig - amikor sajnos egész nap esett az eső - egy Aquaparkban töltöttük el, ami szintén mesésen jó volt, mert volt fedett része, ami meglepően nagy volt, sok változatos élményfürdővel, ugyanakkor nem kellett így egész nap a kis hotelszobánkban kuksoljunk négyen egymás idegeit megéve.

A hazafeleút is nagyon zökkenőmentes volt, oda is beiktattunk egy finom vacsit és egy jó szállást Berettyóújfaluba, illetve hazafele másnap még megálltunk és "kipróbáltuk" a Gerendás Panziót is Szováta mellett. .Sajnos a kirándulásunk második feléről már nem készültek képek, mivel már nem volt akinek lenyúljuk a fényképezőgépét...:-)

Most jöjjenek a képek:
 Tihany főutcája, mely az apátsághoz vezet állandó kirakodóvásárnak ad otthont. Megcsodálhat itt a látogató mindenféle házilag és SK gyártott terméket a kerámiáktül egészen a saját tervezésú lekvárokig.Nyilván nagyon sok levendulás termék is van.






 Erikáékkal, a háttérben az apátsággal

 Hátunknál a Balaton...
 játszóterezünk..




Épp azon a hétvégén, amikor mi is ott voltunk, zajlott a X.Tihanyi Levendula Fesztivál, aminek én kimondottan örültem, mert így még élvezetesebb volt az ottlétünk. Egyrészt pezsgőbb volt akkor ott az élet, több túrista is volt, sok minden, ami talán máskor nem lett volna, és persze levendulás programok. El is mentünk a Levendula Ház-hoz, amely nagyjából házigazdája volt ennek a programsorozatnak.
Először persze a sok szép szuvenirt csodáltam meg a boltban, majd hátra mentünk az udvarba, ahol zajlottak a különböző tevékenységek.





 Az udvarban volt egy nagyon jó koncert...
 kézművesek kiállítása és vására...

...levendula szépségszalon, illetve kézmúves műhely, ahol levendulából koszorút lehetett kötni.

Majd átmentünk Balatonfüredre, ahol egy jó kiadós ebéd után sétáltunk a sugárúton, lementünk a partra, a kikötőbe.
A végére Julcsi meg is aludt, mint a tej.










Délután megkoronáztuk a napunkat egy szép Veszprémi sétával a várban. Csodálatos az a város, egyik kedvenc városommá avanzsálta magát. Szinte minden részlete zeg-zuga megér egy fotót.
Felmenet a várhoz át kell menni egy igazi várkapun.

 Fent egy nagy tér van, ahol a székesegyház található, ami nagyon szép és hangulatos belülről.

 A székesegyház és a környező épületek a téren (nyilván sok virággal és levendulával).



 A várfalról a városra a kilátás csodálatos.



 Szent István és Gizella szobra.
Ennek kapcsán még el kell mondanom azt, hogy nagyon jóleső érzés fogott el, amikor az ottani egyetem kertjében megpillantottam a Szent Imre szobrot és később a székesegyház falán olvastam, hogy Szent Imre a mostani székesegyház helyén lévő kis kápolnában tette le szüzességi fogadalmát és ajánlotta fel magát Istennek. Olyan nagyszerű érzés kerített a hatalmába ott ülve,  és visszagondolva 1000 évvel ezelőttre...







A családi balatoni üdülésünkről és a levendula aratásunkról, valamint az élményfürdőzésünkről sajnos már nem készültek képek, de azok is mind nagyszerűbbnél nagyszerűbb élmények voltak.
Reméljük, még visszatérünk ezekre a helyszinekre.