Adventre készülődve...

Még nincs itt az Advent, de épp, hogy az ajtóban áll, és én épp, hogy elkészültem ma a rég áhított adventi naptárral. Minden évben szerettem volna készíteni, de soha nem készült most azonban úgy látszik, időbe nekifogtam, és meglettem vele. Az ötlet nem az enyém, az interneten láttam egy nagyon édeske képet, amibe rögtön beleszerettem, én csak tovább fejlesztettem, és persze az én változatomat készítettem el.
Remélem, hogy Márton majd fogja szeretni szombattól fogva a zsebekbe rejtett apróságokat, édességeket, és majd Julcsi is fog örülni neki, ha ő is odaérik.

Először a zsebeket készítettem el. ezeknek egy része keresztszemes mintájú, másrésze filcfigurás és vannak csak sima, szép karácsonyi mintás anyagok is.
Az eredeti ötletet már sajnos nem tudom, hogy hol láttam, már rég el van mentve képként, nekem ilyentájt ez van kirakva a számítógépen háttérképnek egész karácsonyig.

Ezt én úgy fejlesztettem tovább, hogy kitaláltam hogy a számokat máshogyan fogom rávarrni, hogy egyben jobban érvényesüljön a kalendárium szerepe is.
Piros filc lapocskákat varrtam mindegyik zsebre, ami egyben a számot is rejti magán, másrészt takarja a zsebet is és annak tartalmát is, harmadrészt pedig jól fog majd látszani, hogy még hány piros lappancsot kell felnyitni ahhoz, hogy végre eljöjjön az ünnep.

Ime a kész naptár. Még csak a csillag és a foggantyúk kellenek rá, remélem, az holnap már elkészül s akkor csak egy megfelelő helyet kell neki keresni a falon valahol.

Egy vasárnapi délután

Múlt vasárnap a férjem el kellett menjen Zetelakára, elvinni valakinek valamit. S mi is úgy döntöttünk, hogy vele megyünk, egy vasárnap délutáni kocsikázásra. Az idő szép volt.
Az útat nem a mi autónkkal tettük meg, Csaba kölcsönkérte a papbácsi kis Poloját. Persze, máris nyugtalanabbul ültem mellette, mert mindig úgy éreztem, hogy igen gyorsan megyünk. Én mindig is mondtam, hogy a Dacia azért jó autó, mert az ember, ha akar, sem tud gyorsan mennei vele. 90-100-nál már érezzük, hogy esnek le az ajtók, zörög minden, bőg a motor, s akkor tovább nem is forszirozza Csaba, s ez olyan megnyugtató. Általában a mi sebességünk a 70-80-as, s az olyan okés.
A Polo-ban már nem igy volt ez. Hiszen ott alig ér hozzá az ember lába a gázpedálhoz, s máris 120-nál jár az óra, s én csak arra leszek figyelmesebb, hogy irtó gyorsan szaladnak mellettünk a fák, meg minden. S ezt már nem szeretem.
Ezért is rettegek, ha majd lesz egy jobbacska külföldi autónk, folyamatosan ezen fogunk veszekedni, mikor utazunk, hogy most épp hánnyal száguldozunk, s hogy lassits, meg ilyenek.  Főleg, hogy amióta Márton megszületett, azóta valamiért nem birom az autózást. Elől még igen, valamennyire, de hátul már nem igazán.
S nem mindegy, hogy ha jön egy kanyar, akkor 70-ről kell-e lelassítani egy kicsit, vagy épp 110-ről, mert a fékezéstől mindig úgy érzem, hogy felfordul a gyomrom, utána meg ismét "adjál neki", gáz, s ezek a nagy kaliberű mozgások nem valami jók.

Zetelakáról csak annyit, hogy alig ismertünk rá a helyre, annyira le van apadva a vize. Valamikor jártunk ott még megboldogult leány s legény korunkban sátorozni, de alig tűnt ismerősnek a hely. Azonkívül amikor kiszálltunk a jó meleg Polo-ból, olyan rettenetesen hideg volt ott, hogy azt hittem, ez az Északi Sark. Nem is tudom, hogy miért. Azt tudom, hogy nyáron is a Zetelaki tavat az egyik leghidegebb tónak mondják nálunk fele, de hogy a levegő körülötte is a leghidegebb legyen, az már fura.
Mikor hazaértünk, és ismét kiszálltunk az autóból, mintha meleg lett volna. Alig lehetett észrevenni a különbséget. Ott viszont majd odafagytunk. Ez a képeken is jól látszik. Nem volt kedvünk sétálni sem a tóparton.

S még egy érdekes dolog. Zetelakán egyes idős emberek nem ismerik azt a szót, hogy TÓ. :-)

Hihetetlenül kicsi a vizszint

Kész termékek számbavétele

Már nagyon rég nem irtamé s nem közöltem semmi képet a varrós dolgaimról, pedig sok szép dolog készült a nyáron, de a költözés és minden más dolog mellett nem jutott idő ezeket is ide feltenni.
Mostanában igaz már sok új termék nem készült,bár terv az rengeteg van.

Veszem tehát sorba. Először is egy új ötlet volt az, hogy táskakollekciókat fogok varrni, ami négy táskából fog állni, minden évszaknak megfelelően.
Máris elkészült két rend belőlük, az őszi táskákat kivéve.
Íme a tavasziak:

A nyáriak:

Ennek mindkét oldala használható első oldalként

Aztán jöttek a téliek, mivel az ősziek egyelőre kimaradtak:

Ezenkívül egy másik projektem is volt: láttam ugyanis egy gyermekeknek készült varrós könyvben egy jó ötletet, amit tovább gondolva készítettem paplankákat. A lényege, hogy a paplankán szereplő állat külön is el van készítve mint egy kis plüss.
Ilyen lett tehát a méhecskés paplanka:

Illetve a csigás paplanka a hozzá tartozó csigával:

Még van sok ötlet és terv, csakhogy lassan kerülnek kivitelezésre. Nyolc hónapos terhesen már nem olyan könnyű sokat varrogatni, egyhelyben ülni több időt stb.
De már elkészült a nappaliba három csodaszép párnahúzat.
Majd a következő bejegyzésben lesznek képek is róluk, illetve készül adventre egy érdekes adventi naptár is (bár nem saját ötlet alapján). Közben szorgosan keresztszemezek, illetve egy új technikát is megtanultam nagy hirtelen. Ez a quilling, ami nem olyan nehéz, és már rég szemezgettem vele, csak most, nem olyan jött el az ideje a közelebbi megismerkedésünknek.
S hamar készült is három csodaszép kép. Mindezekről majd a következő bejegyzésben.

Egy ovi nélküli nap otthon...

Márton örül, ha nem kell oviba menni (biztos ezzel minden gyerek így van).
Persze ilyenkor nekem kell résen lennem, és mindenféle játékokkal, meg elfoglaltsággal előrukkolnom, hogy ne unatkozzon itthon, és mindenféle csintalanságot ne műveljen el.

Most a só-liszt gyurmára esett a választásom. Még nyáron készítettünk egy rendet a vásárhelyi mamáéknál, amikor borongós idők voltak, s mi ott voltunk náluk egy hétig. Aztán nagyon jó ötletnek bizonyult már ott is, mert a délutánokat Márton képes volt gyurmázással eltölteni, s nem rosszalkodott addig sem. S már ott odatettem őt, hogy ő gyurja meg a gyurmát, s persze ezt nagyon élvezte.
Így már itthon is ő gyúrta.

Készítettünk egy rend fehér gyurmát és egy rend pirosat is (egy kis fúszerpaprika hozzáadásával).
A gyurmázás terén viszont a nyár óta sokat ügyesedett. Már szép egyenletes, hosszú kígyókat tud gyártani, és már nem csak azt, mert már csigába is fel tudja azokat tekerni.

Most hogyan néz ki a házunk...

Az az érdekes, hogy ennek a háznak lassan minden zeg-zuga a kedvencemmmé vált...Mindig egy-egy újabb szobába leszek szerelmes...
Először a fürdő volt a kedvencem, aztán a konyha lett, ahogy elkészült - félig legalábbis - a konyhabútor, aztán a gyerekszoba volt sokáig a kedvencem, most viszont a napokban elkészült a háló is nagyjából, s most már az az újabb kedvenc. Egyedül a nappali az, ami szerintem soha nem lesz a kedvencem, bár ott is nagyon sokat dolgozom azon, hogy egyre otthonosabb, édesebb, kényelmesebb legyen. Bár úgy érzem, hogy az ernyei nappalinkat soha nem fogja utolérni azokkal a nagy ablakaival, és azzal a sok napfénnyel, ami azokon beáradt ott a nappaliba.
Az előszoba viszont hasznosnak bizonyul és abból még akarunk valami szépet kihozni, ha sikerül, mert ott valüban sok ablak van, ha nem is érnek a földig és besüt rajtuk majdnem egész nap a nap.

Íme képekben mindez:
A fürdő: az első szerelem...

Aztán jött a konyha:

A konyhaszekrény egyelőre ilyen látvány-vitrin ajtók nélkül

A konyhaasztal dísze - levelekből rózsacsokor

A kamránk

A konyhaablak dísze

Majd jött a gyerekszoba:

A nappalli (ami egy nagy bálterem, kevés fénnyel), bár ez a képeken nem látszik a blicc miatt...

Őszi dekoráció a komódon

Az udvaron is rengeteget javítottunk...főleg a rengeteg tonnányi szemetet hordattuk/hordtuk el, tisztogattunk, a fásszínt alakítgattuk, újra fedettük, lebetonoztattuk az alját, ajtókat csináltuk meg, kitakarítottuk az istálló részt is, ahol fél méterm magasan, megtaposva - és ez nem túlzás - állt a trágyával elkevert széna. Két napig hányta és takarította ki két ember!!!!!

Kazánház lett építve a ház oldalához, így az az áldatlan helyzet, hogy a kazán a pincében van, és oda kell lehordani a fát, megszűnt.

A kinti képek elmaradnak majd a következő alkalomra...