Épitkezünk

Ahogy nőnek a gyerekeink, egyre inkább világossá vált, hogy még szükség lenne egy szobára és persze még egy fürdőre is. Először a manzárdon gondolkoztunk, de aztán apumnak köszönhetően előkerült egy másik lehetőség is: a toldás. Ezt választottuk. A konyha felől toldunk egy szobát és egy kis fürdőt, sőt még egy előszobával is gazdagodni fogunk, aminek szívből örülök, bár ezt nem terveztük, a helyzet adta ezt.

És aminek még nagyon örülök, az az, hogy a teljes háztető újra lett fedve, új cserepekkel. Reméljük, hogy még az idén a végére érünk a munkálatoknak, s a fiuk is birtokba vehetik majd az új szobájukat.

Még babák...

Újabb babák születtek rendelésre.
Egy Kati baba...

...és egy Zsuzsi baba.

Kis ovisunk elballagott

Julcsi "billegésére" voltunk hivatalosak június elején. Vége az ovinak, már hivogat az iskola minket. Egy nagyon kedves, szép ünneplésünk volt a helyi kultúrházban, ami számomra nagyon megható is volt egyben. Az óvonéni olyan tündérien kigondolta a műsort, az elején gyermekjátékok, énekes-verses összeállítás volt, már maga az is kitett volna egy évzáró műsort, de itt volt szünet, és volt egy második felvonás is, amiben egy hagyományos falusi leánybúcsúztatót adtak elő, amiben a mi kicsi lányunk játszodta a mennyasszonyt. Ez a szerep nagyon rátalált Julcsira, annyira átélte, annyira szépen adta elő és adták elő a többiek is, olyan tündériek voltak, hogy én végig a könnyeimmel küszködtem. Mintha igazi örömanya lennék, de benne volt valahogy az elmúlás hangulata is. Na nem a halál közelsége hanem az, hogy minden, ami szép, egyszer elmúlik, így az ovis évek is, az ottani csodaszép élmények is. A végén a műsornak egy szép énekre ballagtak egy keveset egy szép, nemezelt virágokkal diszített "kapun" át.
És a végén önfeledt játék, öröm, falatozás volt.