Egy újabb aranyköpését jegyeztem le Mártonnak. Vasárnap délutánonként nálunk a faluban focimeccsek szoktak lenni, és a falusiaknak, főleg a fériaknak ez kimondottan jó vasárnapi szórakozás. Mi általában sétálni szoktunk délután, de útba ejtjük Márton miatt a focipályát is, és sokszor a fiúk ott is ragadnak, míg mi, lányokul sétálunk még. Most is így történt.Miután hazaértünk, mondja nekem Márton, hogy nem nagyon tetszett neki a dolog, mert a bácsik nagyon be voltak hevülve és összevissza kiabáltak. "Anyuka tudod, mit kiabáltak? Kukuriku, hajrá".Én értetlenül néztem Csabára, de már kellett röhögjek. Aztán Csaba magyarázta, hogy Márton a "Huj, huj, hajrá"-t értette így.
Erről ennyit.
