Karácsony

És máris második karácsonyunkat töltjük új otthonunkban, új környezetünkben,...számomra meg újra itthon.

Nagyon szépen alakult az angyal érkezése, ugyanis ebéd után a gyerekeket sikekrült jól elaltatni, aztán azalatt megjöhetett az angyal. Annyira serények voltunk Csabával, hogy még maradt Csabának is ideje aludni egy picurkát, nekem meg még valami DVD borítókat nyomtatni, amik szintén bekerültek a fa alá. Aztán meg volt az öröm, Márton újjongva s izgatottan költögette apát, hogy ébredjen, mert megjött az angyal és vele a csodaszép fa (mert az idén valahogy nagyon szép fánk lett) és a sok ajándék.
Julcsi is elég meglepődve fogadta a szép fényekben pompázó karásconyfát, s az ajándékbontogatásból is kivette a részét.
Az idei karácsonyban azt szerettem nagyon, hogy valahogy semmi futás nem volt benne. Minden meglett a maga idejében, szinte még magától is, nem úgy, mint más években, amikor annyit kellett rohangászni, mindenért izgulni, kapkodni, hogy valóban szenteste sokszor totál fáradtan rogytam le a fa alá, hogy egy kicsit gondolatban utolérjem az ünnepet.
Most nem így történt. S nem is igazán tudom, hogy minek köszönhetem ezt, de most mindenre bőven volt idő, pedig sokat jártunk az ajándékok utánis, de azok is szépen sorban mind meglettek, volt idő még elmenni Vásárhelyre is elvinni a sok angyalfiát, rokonokat, barátokat látogatni, együtt lenni velük. Otthon is minden elkészült, meglett a karácsonyi nagytakarítás is, pedig az mindvégig sehol sem szerepelt a listámon, csak gondolatban tudtam, hogy még az is hátra van. Megsültek a mézespogácsák is, sőt két rend is készült, mert az első rend (vagy 60 db) ellett valahogy a nagy angyalkodás közepette. Aztán a díszítése annak sem kis idő...
Megfőtt a töltött képoszta is időben és megsült a diós bejgli is, pedig majdnem utolsó percre maradt az is, de még épp időben elkészült. Mindeközben volt idő barkácsolni rengeteget, egész adventet gyakorlailag végig barkácosltam hol egyedül, hol a fiammal. Készültek személyreszólü ajándékok, díszek, dekorációk stb.
Sok karácsonyi zenét hallgattunk, meg karácsonyi filmeket és rajzfilmeket néztünk. Szóval...így történt az idén...

Persze, a lényeg sem maradt el. És mi a lényeg? A kisded szívünkben való megszületésére való odafigyelés.Volt szép gitáros ifjúsági mise karácsony napján. Volt élő betlehem és hozzá nagyon jól sikeredett pásztorjáték, amit főleg a férjem agyalt ki.

Most pedig mindez képekben elmesélve:

Születésnap

Egy évvel ezelőtt, télen még sehol sem volt. Csak a pocakomban rugdalózott, miközben a fiammal hóembert próbáltunk gyúrni a friss hóból.

És most, már egy éves. Julcsi.
Már jár, és gügyög, és megvan a magához való esze.Csodaszép tündérlány. Maga a csoda.

 
 
A képek magukért beszélnek...

Elmaradva-lemaradva

Legalábbis a dátumok szerint nagyon el vagyok maradva a beszámolókkal. Pedig azóta millióegy dolog történt.

Mint például felkészültünk a nagy télre (ami mellesleg még nem érkezett meg): fát szereztünk be és feltöltöttük a fásszinünket:

Volt disznóvágás és kamra feltankolás:

Aztán jött az Advent, a nagy készülődés.

Közben a gyermekek is nőttek, ügyesedtek:

Focimeccsen

Egy újabb aranyköpését jegyeztem le Mártonnak. Vasárnap délutánonként nálunk a faluban focimeccsek szoktak lenni, és a falusiaknak, főleg a fériaknak ez kimondottan jó vasárnapi szórakozás. Mi általában sétálni szoktunk délután, de útba ejtjük Márton miatt a focipályát is, és sokszor a fiúk ott is ragadnak, míg mi, lányokul sétálunk még. Most is így történt.Miután hazaértünk, mondja nekem Márton, hogy nem nagyon tetszett neki a dolog, mert a bácsik nagyon be voltak hevülve és összevissza kiabáltak. "Anyuka tudod, mit kiabáltak? Kukuriku, hajrá".Én értetlenül néztem Csabára, de már kellett röhögjek. Aztán Csaba magyarázta, hogy Márton a "Huj, huj, hajrá"-t értette így.
Erről ennyit.

Szeptember...

Még nyár, de már ősz. Még vakáció, de aztán már ovóda.
Nekünk most teljesen ilyen volt a szeptemberünk eddig. Az első fele teljes nyaralás volt, holnaptól viszont beállunk az ovódás programban, mert kezdődik az ovis időszak.
A nyaralásunkról annyit, hogy ez volt életünk, illetve a csaldunk életben az első közös, hotelben ülős nyaralásunk. Mert már voltunk együtt a családdal sok fele, de vagy nem aludtunk meg, vagy pedig nagyszülőknél tanyáztunk, ami mégsem volt olyan, mint ez a szovátai nyaralás. Itt hotelben voltunk, vendéglőben ettünk, és nagyokat fürdőztünk a wellness részben. Csodásan jó volt és pihentető ahhoz képest, hogy egy kisgyerekkel és egy kisbabával mentünk.

Első este a hotelben, lefekvéshez készülődve.

 Már Julcsi is pizsomában, és bebujva Márton ágyába egy kicsit.

 A vendéglőben reggelinél...

 A wellness rész csodásan jól nézett kis, sok élménymedencével, egy kimondottan szuper hidegvizes nagy úszómedencével, gyermekmedencével, sós medencével, szaunával s minden földi jóval.

 Márton a karúszókkal már átúszta a medencét, ami nagy haladás nála, mert V-helyen még úszógumival is alig mert belejönni a közepes medencébe, sőt inkább mi vittük bele erőszakkal s a kezünket is végig fogta. Itt egyedül boldogult, ráadásul karúszókkal.

 Itt épp várakozunk, hogy beinduljon a pezsgőfürdő. Julcsi is kimondottan élvezte, a 15 percet mukkanás nélkül végigülte az ölemben, amig tartott a rotyogás. Mártonnak is nagyon tetszett a hidromasszázs.

 Előtérben az élménymedence, háttérben a nagy úszómedence, leghátul a gyermekek élménymedencéje.

Még vakációban, ovi kezdés előtt a négy és fél éves.

 Csabának még összejött egy jó horgászás, ami eredményes is volt. Négy szép pontyot hoztak haza, amik nagyon ízletesek voltak.

A szeptember persze még sok más mindent is hozott, mint például sok eltevést a konyhban és sok finomsgot a kertben.
Ezért is szeretem annyira az őszt.