Húsvétra készültek

A húsvéti vásárra készültek, de nem keltek még el.
Nyuszis falvédők:

Vásáron voltam

Eljutottam életem első vásárára. Igaz, hogy rossz időben, rossz helyen voltam (nem erre a vásárra kellett volna menjek, nem erre vártak, illetve erre nem vártak, mert nem inkadrálódtam bele a "hagyományos székely népi termékek" -be, de én ott voltam.Aztán már nem bántottak, ha már egyszer kirakodtam).

A vásár felülmúlta reményeimet, főleg, mert voltak olyan kedves emberek, akik vásároltak is, amire - őszintén megvallom - egyáltalán nem számítottam.
Persze, én valójában azért mentem haza, hogy egy kicsit otthon lehessek, és hogy sok-sok ismerőssel, baráttal találkozhassak. Nálunk, ha vásár van, akkor az azt jelenti, hogy mindenki hivatalosan bóklászhat, ácsoroghat, beszélgethet. S ez olyan jó.

Említést kell tegyek a szomszéd sátor tulajdonosáról, aki Szabó Zoltán csíkszeredai fafaragó volt. Nagyszerű kézműves és nagyszerű ember, jó szomszéd-társ. Nagyon aranyos volt, reggel már szíverősítővel-melegítővel kínált, lévén, hogy jócskán hideg volt, azelőtt nap még havazott is.
Aztán készségesen vigyázott és figyelte a sátramat, amikor nekem bóklászni támadt kedvem. Persze, én is vigyáztam az ő sátrára, mikor ő lépett el valahova. Sőt még árultam is neki párszor.

Összegezve azt a napot, nagyon jó élmény volt vásáron venni részt, látni az embereket, ahogy érdeklődve pont a te sátrad fele közelednek, megcsodálják (és ténlyeg látszott rajtuk a csodálat) a termékeidet, meg is veszik alkalomadtán, és - főleg - elismerően nyílatkoznak kezed munkáiról. Azt hiszem, most ez számított nekem többet, nem a kimondott árulás (nem akarok most nagymájú vagy dicsekvő lenni). A legszerényebben írom ezt, hogy jól esett az elismerésük.
Köszönöm nekik, és köszönöm a lehetőséget.

Közeleg a húsvét

Most húsvéti témába illő dolgokat próbálok varrogatni. Egy ilyen fali dísz el is készült már.