Születésnap

Most jutottam oda, hogy Márton márciusi születésnapját pótoljam itt a blogon.
Márton 11 évet töltött az idén márciusban, és megünnepeltük azt  rendje s módja szerint.
Vendégekke - a nagyszülőkkel.

Készül valami

Az előbbi bejegyzésemet ez előzte meg
- a föld előkészítése (fekete fólia lefektetése)

- kertelés

Varrtam...

A tél végén varrtam egy csodaszép fakanáltartót, hogy örökké ne kavarodjanak az ételeknek és a desszerteknek való fakanalak meg egyéb kellékek.
Nagyon élveztem ezekkel a színekkel dolgozni...
És egyáltalán nagyon tetszik a végeredmény.
A szemem, ha odatéved, mindig felvidul...

Levendula ültetvény

Az idén nagy fába vágtuk a fejszénket. Még az ősszel pályáztunk egy rotakapát, vagyis ez volt a célunk, hogy azt megkapjuk, és mivel nagyon nagy pénzkeret volt, ezért még belefért egy jó adag (jó adag egyenlő 1000 tő) levendula.
Na annak felét ki is szállították, s el is ültettük. A munka nagyobbik végét Csaba fogta, ő dolgozott sokat a földön, hogy előkészítse az ültetvénynek, a konkrét kiültetésben én is részt vettem. Az kész aromaterápia volt.
Csak sajnos a fagyos szentek itt is beütöttek, s az elkényeztetett királylány-palánták (mert én mindig így hívom az üvegházas dolgokat, amik ha kikerülnek a valós életbe, vagy rögtön bedobják a törülközőt vagy egy fél évig gondolkoznak - legalább- hogy bedobják-e a törülközőt) kifagytak. Szerencsére nem mind és nem végérvényesen.

 Ezek megúszták...

....és újra kihajtottak...

Ilen az ültetvény egyelőre...
Reméljük majd egyszer virágtenger lesz itt....

Uzsonna

Egyik délelőtt kakaós csigát sütöttem, és délután az volt az uzsonna. Nagyon jól sikerült, majszolták is be a gyerekek.
Ez például egy olyan uzsonna volt májusban, amit kint, a teraszon fogyasztottunk el.
Akkor épp nem volt annyira hideg sem meg eső sem.

Búcsúzik a május

Szokatlanul hidegen és esősen, de most már búcsút veszünk a szép "leveles" májustól. Levelesnek leveles volt, minden kizöldült és azért a hidegek és a sok eső ellenére is nőtt valamit a kert is, a veteményes is.

S voltak virágok is, amik ilyenkor ki szoktak virágozni: a kék gyöngyikék, a fehér, csokros nárciszok, a rengeteg gyöngyvirág, a csillagfürtök, a labdarózsa és az orgona.

Lugas

Tüzifát vettünk, és annak rendje-módja szerint vágogatjuk fel és rakosgatjuk el télire. A kerítés mellett, ahova épp egy ilyen sor fát készültünk felrakni, felfedeztem egy virágot. Rengeteg bimbója volt, és szakasztott úgy néz ki, mint a kertészetből vett szarkalábam, ami az idén nagyon gyengén adja elő magát, épp csak él, egyetlen kis virágbimbóval rajta. Ez meg dúsan, nagy zöld levelekkel ott virított egy nagyon ronda helyen, a kerítés vasai és a farakás alapgerendái között. Hogy is tudott olyan helyen megélni, el nem tudom képzelni, egyáltalán el sem tudom képzelni azt sem, hogy ez hogy került oda, mert én még ilyen virágot soha nem láttam máshol a kertünkben, ráadásul azt sem tudtam, hogy létezne vad szarkaláb. Pedig ez az, teljesen biztos vagyok benne, mindenen tökéletesen megegyezik. Hogy épp a kertészeti szarkalábból került volna egy magocsak oda, s az ott, ilyen rossz körülmények között nőtt volna dupla akkorára, s hozott volna nagyon sok virágot (ha mondjuk én le nem törtem volna a szárát, mert az átültetést nagyon megsínylette), az teljességgel elképzelhetetlen számomra. A kertészeti szarkaláb szépen kigyomlált, öntözött, puha földben sem volt képes csak fele akkorát nőni s ott kínlódni.
Lássuk mi lesz belőle....ennek is csak ezt tudom mondani, mert mivel nagyon magas száron jöttek a virágok - gondolom, ki akart valahogy a farakás közül bújni már végre egyszer a napra - az útültetéskor nagyon lekonyult a szára, s végül én másnap le is szakítottam, hogy egyszer erősödjön meg a gyökere, gyökeresedjen jól be, s aztán ismét nekilendülhet virágozni. Remélem, neki fog.

Itt látszik előtérben, az alig kibújt dála mögött, egy kicsit lekonyult levelekkel. De a kertészeti szarkaláb, ami mögötte van, sehol sincs, még csak nem is látszik.

Történetek az üvegházból

Az üvegházban bezzeg semmi sem sínylette meg a fagyokat és nem gondolt semmi a fagyos szentekre. Ott már elkezdett virágozni a Hamburg szőlőm, aminek szívből örülök, mert azt hittem, hogy az idén még nem fog teremni. Jó meglepetés.
Na és a Muskotályos szőlő is kizöldült, mit az idén ültettem, persze arról az idén még nem lehet szemezgetni. Talán majd jövőre az is meglep, hiszen a Hamburgnak is ez a második éve az üvegházban.

A saláta, hagyma és regek most már jól ellát onnan minket, bár jövőre úgy döntöttem, hogy a teljes üvegház földjét ezekkel ültetem be tavasszal és a palántoknak való magokat kaspókba meg ládákba fogom ültetni, hogy ne foglaljanak helyet.
A tegnap polcokat is szereltem ennek érdekében az üvegházban, nagyon jók lettek. Tisztára praktikus ez a használt ablakokból való építkezés, mert míg egy fóliaban sehová sem lehet egy szeget elütni, s nagy agyalásokat igényel, hogy például egy kötöző rendszert is hogy oldjon meg benne az ember (látom én olyanoknál, kiknek ilyen van), addig itt, az ablakok esetében a fakeretben nyugodt szívvel lehet csavarozni, szegelni, polcokat szerelni rá, a felfuttató zsinórokat felszerelni, szőlőnek is, a lugas paradicsomoknak is, uborkának is. Nagyon élvezem. S nem utolsó sorban még azt szeretem benne, hogy  míg a fóliából nem látsz ki, ebből az ember az ablakokon keresztül kilát, olyan mintha kint lenne a kertben, de mégis bent, védetten.
S persze a bónusz: a szellőztetése megoldva azzal, hogy kinyitok egy pár abalkot :-)

Előtérben egyik féltve ápolgatott kincsem: egy hortensia.
Ennek az a története, hogy ajándékba kaptam a kedves uramtól, a Kauflandból vette kb.2 éve. Ki is ültettem nagy serényen, még akkor, egy árnyékos helyre, ahogy illik egy hortensiát, csak az a bökkenő, hogy, szegény, a mi éghajlatunkat nem nagyon szereti, és azóta soha nem virágzott. Ráadásul épp egy olyan helyre került, ahol akkor még volt egy pár gyöngyvirág tő is ültetve. Na azok aztán az idénre úgy elszaporodtak abban a virágágyásban, hogy - sajnos-e vagy nem, nem tudom - minden virágot onnan ki kellett menekítsek, annyira nyuvasztották meg őket a kusza gyökereikkel. Ugyanígy a hortensiát is menekíteni kellett - pontosabban kitelepíteni a katasztrófaövezetből.
S akkor jött egy ilyen nagyszerű ötletem, hogy az idén még úgy sem döntöttem el, hogy mit ültetek ebbe a nagy, csodaszép kerámia kaspómba, hát ebbe ültetem őt és bemenekjtem az üvegházba, mert a meleget nagyon szereti és a párás, nedves levegőt. S itt akár télen is ki tud telelni jobban, s mikor kivirágzott - mert hogy nagyon -nagyon reménykedem, hogy ki fog az idén virágozni ebben a fejedelmi helyben/cserépben - akkor majd kiteszem a lugasba vagy valahova jól látható helyre, hogy élvezze ő is a napsugarakat direkt módon, s mi is őt.
Néha jár neki egy kis növényi lé is, hogy biztosabbra kivirágozzon.

Orbán

Mindenki tudja, hogy május közepe a fagyos szentek korszaka. Eltelt Pongrác, Szervác,
Bonifác is, valóban hidegeket hoztak.
A legutolsó fagyos szent Orbán, amit még illik megvárni a palántaültetéssel, mert az is mindig fagyot hoz, nem hiába neki is ez a neve.
Hát én bizony nem vártam meg. Meg is lett az eredménye.
A tavaly olyan jó melegek voltak a fagyos szentek elmúltával, hogy kiültettem minden palántot és Orbánt megúsztam. Az idén nem így lett. Az idén is felbátorodtam, hogy Orbán előtt már elültetem a palántokat, és ki is ültettem 40 paradicsompalántot, minden K-betűs palántot, paprikát. (Egyedül a paszullyal voltam elővigyázatosabb, mert azt akkor ültettem el gondolván, hogy ha tényleg beüt Orbán, akkor azok még arra ne legyenek kibújva). Na de a sok csodaszép, férfiasan erős, nagy paradicsompalántokkal nem gondoltam......
És jött....a fagy....a hideg....és sajnos reggel, mikor kimentem, a 40 tőből 15 volt zöld, a többi lefeketedett.

Pár nap múlva a papbácsinktól kaptam ajándékba egy jó pár paradicsompalántot. És azokat ültettem el a nagyon lefeketedett palántok helyébe, de azok is elég gyengén akarnak megfoganni. Még a föld is hideg, bár nedvesség van bőven.
A legnagyobb szívfájdalmam a San Marzano paradicsom palántjai, amiket a legszebbre neveltem, a legjobban szerettem, s a legjobban drukkoltam nekik. Olasz paradicsom fajta és kiválóan alkalmas aszalásra, hasonlít a körteparadicsomhoz, ami szintén volt nekem és szintén a nagyja kifagyott.
Egy-két lefeketedett paradicsomot csak meghagytam, mert úgy láttam, hogy a szikja, a legközepe még mintha élne...lássuk mi lesz belőlük. Kapnak egy hetet, s ha semmi változás, akkor még maradt a másfajta palántáimból, amik nagyon aprócskák voltak az ültetéskor még, de azért még sem volt szivem kidobni őket, visszanyomkodtam őket a ládába, és most ott várnak az üvegházban. Lehet, hogy épp ők lesznek a cserejátékosok, sőt pótjátékosok...

Zsebkendo tartók

Mostanság zsepitartókat varrogattam. Magamnak és persze utána rögtön a lányoknak is, mert ők is megkívánták. Nagyon élvezetes, ugyanakkor nyugtató is ilyen gyönyörűségeket varrni. Mármint a minták olyam gyönyörűségesek és a sok színes cérna is.
Még felfedeztem, hogy nagyon sok apró anyagmaradekom van, úgyhogy biztosan fog még több is ilyen készülni.

Itt már készen: