Az este Márton fiunk azt mondja, hogy jó lenne mégis írni levelet a Mikulásnak, miután ecseteltem neki, hogy a Mikulás egyszer is inkább édességet hoz, és hogy akármit amúgy sem tud hozni, mert nagyon sok gyerek van a világon és mindenkinek nem tud mindent meghozni, amit a gyerekek akarnak.
Nahát leültem, hogy megírjam helyette a levelet. Ő rajzolt egy Mikulás-szerűséget (nem hiába nem adtuk rajzosztályba), majd diktált:
Kedves Mikulás,
hozzál egy csokit, ha tudsz, egy mandarint és egy ásót, meg egy gereblyét, amit a tavaly én eltörtem, hogy Julcsinak is legyen.
Kedves Mikulás, ha ezt meghoztad, köszönjük szépen az ajándékot.
Gombos Márton Csíkcsicsóból.
Rendje s módja szerint kitettük a teraszra a levelet, s még egy jó méretes könyvvel meg is csíptettük, hogy nehogy a szél fújja el, de hamarosan a levelet el is vitte a Mikulás biztos, mert reggelre már csak a könyv maradt. Márton kétszer is kijárt a teraszra, s a végén konstatálta, hogy biztos elvitte a Mikulás.
Reméljük meg is hozza, ami a levélben állt.
