Húsvétra készültek

A húsvéti vásárra készültek, de nem keltek még el.
Nyuszis falvédők:

Vásáron voltam

Eljutottam életem első vásárára. Igaz, hogy rossz időben, rossz helyen voltam (nem erre a vásárra kellett volna menjek, nem erre vártak, illetve erre nem vártak, mert nem inkadrálódtam bele a "hagyományos székely népi termékek" -be, de én ott voltam.Aztán már nem bántottak, ha már egyszer kirakodtam).

A vásár felülmúlta reményeimet, főleg, mert voltak olyan kedves emberek, akik vásároltak is, amire - őszintén megvallom - egyáltalán nem számítottam.
Persze, én valójában azért mentem haza, hogy egy kicsit otthon lehessek, és hogy sok-sok ismerőssel, baráttal találkozhassak. Nálunk, ha vásár van, akkor az azt jelenti, hogy mindenki hivatalosan bóklászhat, ácsoroghat, beszélgethet. S ez olyan jó.

Említést kell tegyek a szomszéd sátor tulajdonosáról, aki Szabó Zoltán csíkszeredai fafaragó volt. Nagyszerű kézműves és nagyszerű ember, jó szomszéd-társ. Nagyon aranyos volt, reggel már szíverősítővel-melegítővel kínált, lévén, hogy jócskán hideg volt, azelőtt nap még havazott is.
Aztán készségesen vigyázott és figyelte a sátramat, amikor nekem bóklászni támadt kedvem. Persze, én is vigyáztam az ő sátrára, mikor ő lépett el valahova. Sőt még árultam is neki párszor.

Összegezve azt a napot, nagyon jó élmény volt vásáron venni részt, látni az embereket, ahogy érdeklődve pont a te sátrad fele közelednek, megcsodálják (és ténlyeg látszott rajtuk a csodálat) a termékeidet, meg is veszik alkalomadtán, és - főleg - elismerően nyílatkoznak kezed munkáiról. Azt hiszem, most ez számított nekem többet, nem a kimondott árulás (nem akarok most nagymájú vagy dicsekvő lenni). A legszerényebben írom ezt, hogy jól esett az elismerésük.
Köszönöm nekik, és köszönöm a lehetőséget.

Közeleg a húsvét

Most húsvéti témába illő dolgokat próbálok varrogatni. Egy ilyen fali dísz el is készült már.

Elkészült

                                                                    Sea-quilt

Márton ügyesen játszik

A múlt hét végén nálunk voltak a hugomék, Mártonnak a keresztszülei, és Márton most is megmutatta, hogy milyen ügyesen el tud egyedül játszani (persze, ha figyelik). Előkészítette egyszer magának a terepet: kicsi szék, hokedli az asztalnak, kockák. Majd ügyesen építgetett. Íme a játék képekben:

Márton mesét olvas Brumi macinak

 

Rendelésre

Egy készülő munkám rendelésre egy kedves egyetemista lánynak.
A kérése az volt, hogy "minden, ami tengerrel, tengerparttal kapcsolatos".
Egyelőre így néz ki:

Márton két éves lett

Egy kicsit későn de annál nagyobb szeretettel...
A hétvégén Márton betöltötte a két évet. Nem is hiszem el, hogy két éves nagy kópé fiúnk van. Nagyon jól viselte a születésnapi csindarattát, végig a helyzet magaslatán volt. Mosolygott, ha kellett, pózólt, mikor fényképeztük, ajándékot bontott, ahogy illik, végig ette a menüsort, és elfújta mind a két szál gyertyát is. Szóval le a kalappal előtte.
A vendégsereg, hogy mondjam azt, a szokásos volt. A szülők, és a testvérek, akik egyben keresztszülők is. Márton harmadik keresztszülei nem tudtak eljönni Csikból, de ajándék érkezett tőlük is, és mi is küldtünk nekik postán egy szép fényképet a fiúnkról.
Szerencse, hogy jó idő volt, így már eleve jó volt a hangulat. Délelőtt még ezerrel főzicskéztünk, aztán lassan megjött mindenki. Majd a nappaliba terítettün, már alig vártam ezt a percet, hogy ilyen téren is felavassuk a nappalinkat. Tettünk háttérzenét, az ablakokon besütött a nap, igazán jó hangulatban telt az ebéd. Márton sok szép ajándékot kapott, tulajdonképpen mindent, amit kértünk. Igen, most az idén úgy alakult, hogy kértünk bizonyos dolgokat, illetve mi/én szerettem volna neki egy pár dolgot már a tavaly beszerezni, de nem jött össze. Ilyen volt például a kicsi fa hinta, egy lábbal hajtható motor, nyárára egy felfújhatós kicsi medence, és egy homokozó szett. Aztán a kedves párom azt javasolta, hogy ezeket kérjük a nagyszülőktől és a keresztszülőktől, s akkor meg van oldva a probléma, s ők sem kell gondolkozzanak azon, hogy mit is vegyenek. A húgoméktől pedig csupa fontos dolgot kapott, amije nem is nagyon volt: egy csoda-aranyos házicipőcskét, még óvodába is jó lesz, és egy csoda-új, csodaszép tavaszi dzsekit. Igazán mindenkinek nagyon hálás vagyok az ajándékokért, és ezzel így van Márton is. Ja és ne felejtsem el, hogy a húgom még egy fincsi tortát is hozott, mert azt mondta, ő úgy érzi, hogy keresztmama létére nem jöhet torta nélkül. Így volt két tortája is Mártonnak: egy diós, és egy tehéntúrós. Íme a képek a zsúrról:

Takarócska

Elkészült egy (általam is nagyon szeretett) takarócska babáknak, kislányoknak (2-3 éves korig). Íme a képek róla. Sajnos, ezek nem a legjobb minőségűek, de remélem, hogy a hétvégén lesz alkalmam egy másik fényképezőgéppel újakat csinálni róla.

Már kapható a boltba.

Hogyan is indult?

A mai nap elém került egy olyan cikk, amiben arról volt szó, hogy gondolkozzunk egy kicsit el, milyen tálentumokat kaptunk Istentől, s azokért próbáljunk hálát adni, illetve próbáljuk meg mások szolgálatába állítani. Azon gondolkoztam el, hogy a varrás mennyire tartozik ide. Az biztos, hogy már kisgyermek korom óta vonzódom a varráshoz és a varrógéphez.Nagymamámhoz kötődik az első emlékem a varrógéppel. Volt neki egy régi, lábbal hajtós Singer varrógépe. Amikor nyári vakációra mentünk/mentem hozzá egy hétre vagy kettőre, kiváltság volt, hogy elővehettük a varrógépet, és megengedte, hogy valami rongydarabra varrjak. Csak úgy megmutogatta, hogy mi mire van, és mit hogy kell csinálni. Néha ő is varrt nadrágot meg, vagy függönyt vagy apróbb dolgokat. Látom magam előtt, ahogy az ablak előtt álló varrógép előtt ül, ősz hajával, és varr a napsütésben. Ez egy szép emlék. Aztán megígérte, hogy majd elöröklöm a Singert. És  így is lett. Igaz, anyum kezdte el használni, megtanult rajta kézimunkákat hímezni. Végül én elkerültem otthonról, a Singer meg maradt. Közben vásároltam egy elektromos Brother gépet, (most is azzal varrok), mert úgy éreztem, hogy nekem varrógép kell, nekem varrógépem lesz. Ezt mindig is így képzeltem. Így kezdődött el lassan a varrós pályafutásom, és ezért valahol nagymamámnak vagyok hálás.