2017. augusztus 5., szombat

A negyedik

Július 25. - én megszuletett negyedik gyerekünk, Máté. Mindkozul ő született a legnagyobb súllyal, 5 kg 5 dekaval. A nagyér transzpozicio megvan, a császármetszes után kevéssel át is esett az első beavatkozáson. Most amennyire lehet, jól van. Augusztus 15. - éig várnunk kell, mert az orvos addig szabadságon van. Sajnos ez az időszak ilyen. Na de addig ki kell bírjuk. Majd utána fogják megmuteni a szívét.

Máté nagyon szép baba, a kezelést is jól bírja.

Íme ő :



2017. június 13., kedd

Olaszországi zarándokút

Isten segítségével ismét zarándokúton jártunk, ezúttal Olaszország zegzugait kutattuk és az olasz szentek nyomába eredtünk (köztük Assisi Szent Ferenc, Assisi Szent Klára, Pió atya, Casciai Szent Rita és Páduai Szent Antal, valamint Loreto-ban a Szűzanya háza).

Nagyon szép volt, mint mindig, az olasz táj, az olasz kis városkák, rengeteget utaztunk hegyeken, dombokon, völgyeken, csupa festői tájon keresztül. Umbria tartománya csodálatos.
Csak néhány kép a zarándokútról hangulatidézésnek:










































2017. május 25., csütörtök

Tavasz

Az idő úgy rohan...
Az utolsó bejegyzéskor még tél volt, és hó, most már május utolsó napjait éljük, a tavasz végét. Azóta sok minden történt, csak sajnos nem mindig sikerül azokról beszámolni.

Volt márciusban Mártonnak a szülinapja, április végén egy szép zarándoklatunk Olaszországba, májusba névnapolások, 40 éves kortárs találkozó, bérmálás.

Lassan itt a június, vége az iskolai évnek, nyakunkon a nyár.
A pocakom nő, benne a kis Máté is - gondolom-.
A kertünk csodaszép, ontja a sok virágot, a veteményesünk is nagyon ígéretes, habár én egyre kevesebbet tudok benne tevékenykedni az állapotom miatt.
Már várjuk, hogy érjenek az első gyümölcsök (eper, meggy).


2017. január 15., vasárnap

Befejezve

Már vagy egy hete befejeztem az első egyszemélyes takarót. Hihetetlenül gyorsan ment a munka és be is tudtam fejezni még mielőtt meguntam volna az egészet.
És gyönyörű lett...
 Itt még készülőben,...
 S itt már kész.
Még ha nagyon összehúzzuk magunkat, ketten is elférünk alatta.

2017. január 3., kedd

Tél



WIP

Azaz Work In Progress...
Vagyis elkezdtem egy szép (remélhetőleg a végeredmény az lesz) takarót magamnak, magunknak. Mindig azon siránkozunk, hogy nem elég a házban a pokrócok száma vagy mérete. Most úgy tervezem, hogy ez egy jó méretű egyszemélyes takaró lesz, ami alatt majd jólesik a nyusszolás.

Képekben: