Télutó - télösszegző

 Julcsi betöltötte a télen az első életévét. Ehhez mérten a frizurája is alakult :-)

 Javában bilizünk, és legtöbbször nem okoz csalódást...Júlia szép leány...

 A testvérek...

 A tél ugye téli munkákkal is telik, például paszulybontással a tűz körül...Ebben mindenki kivette a részét, a legnagyobbtól a legkisebbig.

 Hogy is telhetne el a tél szánkózás, szánozás nélkül. Szerencsére beköszöntött januárba a nagy hó, s akkor már volt rá lehetőség, hogy menjünk. Nagyon szép napot töltöttünk fent az erdőn, keresztszüleimnél.

 Vásárhelyre jártunk, tata-mama látogatóba. A pár nap nagyon hamar elszaladt, de nagyon jól telt.

 Itthon az udvaron már a nagy hóból tudtunk építeni hóembert. Nem is egyet, egyenesen kettőt. Az egyik, itt a képen, egyk kicsit lányosra sikerült, bár ő viseli a kalapot :-)

Márton újabb aranyköpései..

Vásárhelyre utaztunk, és el kellett menjünk Tófalvára a kármelita kolostorba. Amikor erre készítettem fel Márton fiúnkat, akkor elmondtam neki, hogy ott apácák élnek, és hogy ott nincs játék, csendben kell lenni, amig ott vagyunk stb. Márton erre nagyot nézett, és határozottan kijelentette, hogy ő fél a fapácáktól. MIvelhogy számára ez egy értelmes szó, míg az apáca az nem.
Mikor megérkeztünk, félhangosan elszólta magát, hogy "Nem tudom, túlélem-e". Erre úgy kellett röhögjek, próbáltam a nővérnek is megmagyarázni, hogy mi olyan vicces.A nővér nagyon jópofán viszonyult ezek után Mártonhoz, még meg is ajándékozta egy szép kifestőssel és egy rend színesceruzával. Mikor jöttünk el, Márton odamondta nekem, hogy "Ez nem is volt olyan félelmetes", erre is nagy röhögés.

Egy másik ilyen aranyos elszólása az volt, amikor a füss nadrágját füstölt nadrágnak titulálta. Ugfyancsak nem jelentett neki semmit a füss szó, de a füstölt az már igen.

Karácsony

És máris második karácsonyunkat töltjük új otthonunkban, új környezetünkben,...számomra meg újra itthon.

Nagyon szépen alakult az angyal érkezése, ugyanis ebéd után a gyerekeket sikekrült jól elaltatni, aztán azalatt megjöhetett az angyal. Annyira serények voltunk Csabával, hogy még maradt Csabának is ideje aludni egy picurkát, nekem meg még valami DVD borítókat nyomtatni, amik szintén bekerültek a fa alá. Aztán meg volt az öröm, Márton újjongva s izgatottan költögette apát, hogy ébredjen, mert megjött az angyal és vele a csodaszép fa (mert az idén valahogy nagyon szép fánk lett) és a sok ajándék.
Julcsi is elég meglepődve fogadta a szép fényekben pompázó karásconyfát, s az ajándékbontogatásból is kivette a részét.
Az idei karácsonyban azt szerettem nagyon, hogy valahogy semmi futás nem volt benne. Minden meglett a maga idejében, szinte még magától is, nem úgy, mint más években, amikor annyit kellett rohangászni, mindenért izgulni, kapkodni, hogy valóban szenteste sokszor totál fáradtan rogytam le a fa alá, hogy egy kicsit gondolatban utolérjem az ünnepet.
Most nem így történt. S nem is igazán tudom, hogy minek köszönhetem ezt, de most mindenre bőven volt idő, pedig sokat jártunk az ajándékok utánis, de azok is szépen sorban mind meglettek, volt idő még elmenni Vásárhelyre is elvinni a sok angyalfiát, rokonokat, barátokat látogatni, együtt lenni velük. Otthon is minden elkészült, meglett a karácsonyi nagytakarítás is, pedig az mindvégig sehol sem szerepelt a listámon, csak gondolatban tudtam, hogy még az is hátra van. Megsültek a mézespogácsák is, sőt két rend is készült, mert az első rend (vagy 60 db) ellett valahogy a nagy angyalkodás közepette. Aztán a díszítése annak sem kis idő...
Megfőtt a töltött képoszta is időben és megsült a diós bejgli is, pedig majdnem utolsó percre maradt az is, de még épp időben elkészült. Mindeközben volt idő barkácsolni rengeteget, egész adventet gyakorlailag végig barkácosltam hol egyedül, hol a fiammal. Készültek személyreszólü ajándékok, díszek, dekorációk stb.
Sok karácsonyi zenét hallgattunk, meg karácsonyi filmeket és rajzfilmeket néztünk. Szóval...így történt az idén...

Persze, a lényeg sem maradt el. És mi a lényeg? A kisded szívünkben való megszületésére való odafigyelés.Volt szép gitáros ifjúsági mise karácsony napján. Volt élő betlehem és hozzá nagyon jól sikeredett pásztorjáték, amit főleg a férjem agyalt ki.

Most pedig mindez képekben elmesélve:

Születésnap

Egy évvel ezelőtt, télen még sehol sem volt. Csak a pocakomban rugdalózott, miközben a fiammal hóembert próbáltunk gyúrni a friss hóból.

És most, már egy éves. Julcsi.
Már jár, és gügyög, és megvan a magához való esze.Csodaszép tündérlány. Maga a csoda.

 
 
A képek magukért beszélnek...

Elmaradva-lemaradva

Legalábbis a dátumok szerint nagyon el vagyok maradva a beszámolókkal. Pedig azóta millióegy dolog történt.

Mint például felkészültünk a nagy télre (ami mellesleg még nem érkezett meg): fát szereztünk be és feltöltöttük a fásszinünket:

Volt disznóvágás és kamra feltankolás:

Aztán jött az Advent, a nagy készülődés.

Közben a gyermekek is nőttek, ügyesedtek:

Focimeccsen

Egy újabb aranyköpését jegyeztem le Mártonnak. Vasárnap délutánonként nálunk a faluban focimeccsek szoktak lenni, és a falusiaknak, főleg a fériaknak ez kimondottan jó vasárnapi szórakozás. Mi általában sétálni szoktunk délután, de útba ejtjük Márton miatt a focipályát is, és sokszor a fiúk ott is ragadnak, míg mi, lányokul sétálunk még. Most is így történt.Miután hazaértünk, mondja nekem Márton, hogy nem nagyon tetszett neki a dolog, mert a bácsik nagyon be voltak hevülve és összevissza kiabáltak. "Anyuka tudod, mit kiabáltak? Kukuriku, hajrá".Én értetlenül néztem Csabára, de már kellett röhögjek. Aztán Csaba magyarázta, hogy Márton a "Huj, huj, hajrá"-t értette így.
Erről ennyit.