Esti olvasgatás

Ez sajnos ritkább pillanat kezdett lenni Márton életében. Régebb annyira ki voltunk, ha néha akartunk egy pici szabad szusszanást, hogy Mártont betegyük a tv elé, ő nem akarta nézni, és kézzel-lábbal tiltakozott. Na most nem...most minden más ellen kézzel-lábban tiltakozik, csak tv-t akar nézni. Erről meg most nagyon nehéz mindig lebeszélni, és folyamatos harcba kerül a mi részünkről, az ő részéről meg hangos hisztikbe.

Itt most épp valahogy nehezen rávette magát, hogy egy kicsit a régi kedvenc tevékenységei közül egyiknek hódoljon.

A mi jóbarátunk

Kissé megkésve, bár annál nagyobb...

hóembert építettünk.

Sajnos már az olvadás martalékává vált.

Tél

Azt mondják, hogy az idei télhez fogható már rég nem volt. Egyes öregek emlékeznek, hogy például Gyímesben 1954 óta nem volt ilyen nagy hó. Szerintem igaz ez Ernyére is, meg a környékünkre is. Hatalmas hó hullott, és azért relative rövid idő alatt, január végén, februárban.
Mi is készítettünk pár fotót a nagy hóról, amit én kimondottan szeretek, s egyáltalán a telet is úgy, ahogy van. Már azt fájlalom, hogy most ha már kisüt a nap, sokkal nagyobb az ereje, és jobban olvasztja a havat, így már sokáig nem tudunk neki örülni.

Orchidea

Ismét kivirágzott az orchideám. Nagyon csodálatos. 8 virág van rajta. Remélem, ez is eltart majd egy félévet, mint múltkor.

Zongora lecke

Márton zongoraleckét vesz a kutyustól, illetve a kutyus hallgatja Mártont zongorázni. Sikerült lekapni "őket".

Népies

Elkészültem egy másik népies babapaplannal. Nagyon tetszik a végeredmény. Igaz, sokat is dolgoztam rajta.

Újra tél

Végre valahára, január végére valahogy megérkezett a tél. Most végre hideg van, és lehet szánkózni meg sízni is, van annyi hó.
Azonban ma sajnos a nagy szánkó karrierjünknek vége lett, mivel eltörött a szánkónk, három helyen is (köszönhetően a sok kicsi szú-nak). Igaz, már nagyon régi volt, de most más nem lesz, úgyhogy maradt a sízés. Reméljük szerdán az is összejön. Akkor rövid napos vagyok, csak 1 órám van, reggel 8-tól 9-ig, aztán irány a Cinege tető. Márton meg oviba lesz, így a gyermekfelügyelet is meg lesz oldva, s mivel (sajnos) Csaba munkanélküli, ezért neki is van ideje.

Január nemcsak a telet hozta el, hanem nagy terveket is hozott: többek között azt tervezgetjük, hogy eladjuk a házat. Még inkább álmodozás szintjén van meg a dolog, mint konkrét valóság szintjén, bár már az újságba a hírdetést feltettük, s a többit Istenre bíztuk. Ez a lépés, ha bejönne, nagyon sok gondunkat oldaná meg (persze, ahhoz egy kicsit úgy kellene összejöjjenek a dolgok, ahogyan mi azt kigondoltuk). De meglátjuk...

Új projektek

Ezeket készítgetem most a vakációban: ceruzatartók. És még füzetbrítók is lesznek majd hozzá, hogy teljes legyen a szett.

Aztán még sok más tervem is van, remélem, mindet meg tudom valósítani.

Karácsony

Hűha

...hgy elmaradtam az irgatással. Pedig most, mióta tanitok, sokkal több szabad időm van, s még igy is nehezen jut idő a blogomra. Hát igen...bár a fő ok az, hogy nagyon lassan megy a netünk, és mikor arra gondolok, hogy egy óráig hozza be a leveleimet, vagy tölt be egy képet, akkor már el is megy a kedvem az egésztől.

Na most itt...
Próbálom behozni az elmaradást. Tehát óvoda és óvoda...ez Márton élete. Közben jöttek az ünnepek, és Mártonnak meg volt az első karácsonyi szerepe. Persze, olyan volt, amilyenre számitottam: ült végig az ölembe, s együtt mondtuk a mondókákat és énekeltük az énekeket. Jó volt viszont látni, hogy más anyukák is épp ezt kellett tegyék, nem csak én.

Igy kezdtük...

Így folytattuk...

És így fejeztük be.

Aztán varrogattam én is...
Egy ülőpárnát a nappaliba.

Általában ketten ülünk rajta, én hátul, Márton elől. De most kipróbáltuk fordítva...

Aztán apával is...