Kerti bútor

Tölgyfából, lelakkozva...

S egy ráadás:

Miért is volt minden högynek kalapja a királyi pár esküvőjén

Csaba szülinapja

Képekben a Csaba szülinapja

Ha nyár, akkor bográcsolás

Besenyei barátainkkal bográcsoltunk. Elkészítettük - nagyjából - a teraszunkat, ami alá most már ki lehet ülni. Azóta mondjuk már felbombáztuk a talapzatát, de hamarosan ismét az is meglesz.
De így legalább van árnyék most már az udvaron, van egy sarok, ahova félre lehet húzódni a tűző nap elől. Még szeretném szépítgetni egy oldalkorláttal, ahova ládába virágokat akasztok ki, meg lila szulákot futtatok fel. De egyelőre már használható. És ez a lényeg. És közel van a tűzhelyhez is, s amit még kimondottan szeretek, hogy nincs annyira kitéve a járó-kelők szeme elé, inkább félreeső kis kuckó.

A bográcsolási akciónk meg nagyon jól sikerült. Előd volt a főszakács, mi mind a fő-kukták.Úgy kezdtük, hogy először nyársakat csináltunk, és szalonnát sütöttünk. Az isteni volt, zöldhagymával. Aztán mi, nőkül bementünk a konyhába, hogy a többi dolgot előkészítsük. A fiuk meg kint maradtak, közben készült a finom babgulyás. Annyira jól érezték magukat ott kint, hogy nem akaródzott nekik bejönni, pedig már 9 óra is el volt múlva, és már éhesek is voltunk. Aztán csak bejöttek, s nagyon zabáltunk.
Maradt még másnapra is belőle, akkor meg a hugomékkal pusztítottuk el a maradékot.

A fotók nagyon gyengék (mivel Csaba készítette :-))

Wellcome drink-el vártuk őket: az általam készített narancs likőrrel.

Előd, a főszakács.

Előkészítjük a hozzávalókat, illetve a szalonna sütéshez valókat is.

Réka ötlete, a szalonna sütés.

Zabálunk

Boróka és Márton nagyon jól megértik egymást

Ez volt a befejeése a napnak: Csaba és Előd kiültek az előtető alá, a csillagos éjszakába egy-egy pohár borral

. Mi meg irigykedtünk. 

Nyáron télit

Egy kedves hölgy most nyár idején rendelt egy karácsonyi falvédőt. Elmondása szerint ő egész évben a karácsonyra készül, ajándékokat vesz, hogy az ünnep minél tökéletesebb legyen, amikor eljön. Tanárnő, így a gyerekeinek meglepetéseket készít elő.

Hát én elkészültem. Most ennyi tellett tőlem. Őszintén megvallva, nekem nem lett a kedvencem, de valószínű azért sem, mert már elve nem volt hangulatom a nyár kellős közepén a karácsonyról álmodoznom és arra alkotnom.

Ez a zöld háttér az ő kérése volt. Nekem egy kicsit zsúfoltnak tűnik ez, de legyen...

Manócskánk

Az utóbbi időbe nem igazán tettem fel képeket Manócskánkról. Aki már nagyon ügyes, rettentő sokat mondikál, s ettől olyan aranyos, ennivalóan édes.
Szeretem, amikor sokat mosolyog, és amikor vidám.

A kis cumikásunk. Ez a cumika időközben elfogyott (elkeseredésemben, hogy már mikor fog leszokni róla, kicsippentettem belőle az ollóval. Azután Márton konstatálta, hogy a cumika fogy, sőt, hogy elfogyott, de anélkül nem volt még akkor sem hajlandó aludni. )

Így most van egy pótcumink, amit viszont csak az "Álom manók" hoznak el, amikor ő már az ágyban van. Így legalább a napközbeni cumizásról leszoktattuk. De a déli alváshoz és az éjszakai alváshoz még mindig kell neki. 

Szeretem, amikor reggel vidáman ébred...kis pocak...

Eszméletlen...

hogy Márton milyen ügyeske. Olyan dolgokat tud és jegyez meg, amiket nem is gondolnánk. Egyszer távolról megmutattam neki egy grillsütőt a szomszédunk kertjében, és a tegnap, mikor közel jártunk hozzá, rögtön rávágta nagy mutogatások közepette, hogy "husúúú".
Vagy teregetek és ő segít nekem, adogatja a ruhákat fel, így nem kell mindegyikért lehajoljak a tálba, és mondja, hogy melyik micsoda: sokni, bugyi, apa...(ez apának valamelyik ruhája). Aztán végül mindenre bugyit mondott. A "bugyi" szót mostanában tanulta, mivel most nyáron kellene leszoktassuk a pelusról, és napközben bugyikát húzunk csak. Szereti is, bár eddig még legtöbbször abba is belepisil.
A tegnap meg varrogattam, ő mellettem játszott, aztán egyszercsak megúnta. Hoztam neki a Gőgös Gúnár Gedeont. Ilyenkor szoktam ezt bedobni. Leült, s csend lett. Egyszer hallom, hogy kérdezi: "Mi ez? Kakas. Mi ez? Kutya", s így kérdezgette magát és válaszolgatott rá. Jót kuncogtam rajta. Olyan figura.

Elmaradt képek a vásárról

Mostanra sikerült valahogy időt szakitani arra, hogy a vásáros képeket - pontosabban a standomról készült képeket - (amik amúgy nagyon gyenge minőségűek, mert a telefonommal készültek) végre feltegyem ide.

Pirosas...

Rövid összefoglaló az utóbbi időről...

Na végre hazajött a párom a sok tekergésből, miközben megjárta Londont, Párizst...(erről a komámasszonyomnak az a versike jutott eszébe, hogy "Amerika, London, Párizs, kérem, maga nem normális"). Hát majdnem én lettem nem normális a várakozástól, na de végre itthon van, és ismét együtt a kis családunk.
Amúgy jól telt Mártonnal anyósoméknál (biztos, ezt most sokan megirigyelnék, de igen, én jóba vagyok az anyósommal). De persze, otthon a legjobb...pláne, hogy otthon minden olyan szép, a kert, a virágok, a bokrok, a fák, egyáltalán az egész udvar. A ház, hogy mondjam úgy, eléggé barátságtalanul fogadott, mivel nagyon hideg volt bent, de Csaba hamar tett tüzet, és estére már meredeztünk a nagy melegben, s én - persze - nagyban szellőztettem.
Mártont egész nap már le nem lehetett vakarni Csabáról...nem is csodálom, hisz azelőtt is olyan apás volt, hát még most, mikor ilyen sokat nem látta...

Ami jó még történt, hogy a tegnap elmentünk - az én nyomásomra - piacozni az ócskára, mert én rá voltam gyújtva, hogy akarok biciklit venni (és fűnyírót is). Na hát vettünk is. Inkább nem irom le az első szerencsétlen vásáromat a biciklivel kapcsolatban, mert az totál égés volt, de aztán egy másik biciklit sikerült venni, miután a srác teljes fizika tudását be kellett dobja, hogy megszerelje a lámpát a biciklin, mivel én nagyon rámenős voltam.
És lett fűnyírónk is. Reméljük megy is, mert még nem próbáltuk ezidáig, még haza sem birtuk hozni, mert annyi csomagunk volt a költözés kapcsán, hogy nem fért már be az autóba a fűnyíró is. (persze, a bicikli sem).
(Bár szerintem a füvünk már akkora nagy, hogy kaszást kell fogadjunk, aki levágja, mert nem fogja vinni a fűnyíró).

A hétvégén voltam fellépésen, 100 éves volt a marosszentgyörgyi kórusmozgalom, aztán összejött, hogy én is eljussak, még gitároztam is a Jubival. Közben ekós teljes átvizsgáláson vettem részt az idióta betegségemet illetően (ráadásul nem is betegség). _Remélem, egyszer csak kimarad. Ennyit erről.