Még egy pár munkám...

Egy kisbaba takaró (lányos), egy díszpárna, névtábla ( ebből remélem, a 2011-es év többet hoz), és pár apróság: gombostű tartók, tű tartók illetve kulcstartó házikó.

Illetve van még egy UFO (unfinished object) névtáblám...remélem, az idén majd több is készül belőle..

Még falvédők...

A többi falvédős kép...csak nem tudtam már az egészet egyszerre feltenni...

Nyári vitorlás falvédő

Saját almás falvédő

Almás falvédő - téli oldala

Teás csészés falvédők

2010-es munkáim 2

Aztán a táskák után/ mellett készültek gyermekfalvédők is. Ezekből is adtam már el, de a nagyja megvan. A körtés falvédő ötletet a Patchwork*Pottery-től vettem, de tovább fejlesztettem: ugyanis az enyémnek van nyári oldala és téli oldala.Ezenkívül saját változat is készült (almás falvédő).
Illetve nem olyan rég készült még a két teacsészés falvédő is, szintén a Patchwork * Pottery-től. Nagyon tetszenek az ő munkái, amúgy és nagyon szép szinvilágot használ.
Íme a képek:

Csigás,lepkés falvédő

Méhecskés, gombás falvédő

Márton körtés falvédője - nyári oldal

 

Újabb körtés falvédő (sajnos, most vettem észre, hogy a gombok erről hiányoznak)

Ugyanaz - Téli oldal

2010-es év patchwork munkáim

 Sajnos az idei évben nem sikerült annyit varrnom, amennyit szerettem volna. De azért készült pár dolog. Az év első felében inkább táskákat, tarisznyákat varrtam. Két tarisznyát most karácsonyra eladtam, így sajnos azokról nem készült fotóm. De a többi itt van. (Hoppá, a sajátomról sem készítettem fotót. Majd bepótolom).

Vidám nyári táska

Belseje

Kis zsebbel elől

Őszi táska

Őszi táska belseje

Nagy tarisznya

Virágos kézi szatyor

Kis tarisznya

Lila kis táska

Lila kis táska belseje

Javában tél

Már vagy két hete majdnem egyfolytában havazik. Itteni viszonylatban ez már majdnem ritkaságnak számit. Az udvarunkon akkora nagy hó van és mindezt bentről, a jó meleg szobából, a nagy földig érő ablakokból szemlélni csodálatos.
Márton is nagyon kedveli a telet. Folyton a legnagyobb hóba mászik bele. De azért nem mondhatni, hogy rossz fiú. A minap templomban voltunk, és ott kimondottan áldott jó gyermek volt. Csaba kántorizált, mi Mártonnal lent ültünk a padokban. Elég sokáig elüldögélt mellettem a padon, se szó, se beszéd. Amikor fel kellett állni, csak nagy boci szemekkel nézett a szemembe, miközben én énekeltem vagy imádkoztam. Az ölembe is ültettem, ott is eljátszott két szentképpel, amik a padokra ki voltak rakva. S mindezt cumi NÉLKÜL!! A csoda ölt meg. Mikor vége lett a misének, és kijöttünk a templomból, egy sereg öreg néni letámadott, hogy "Hol van ez a jó baba, nézzük csak meg. Hát őt lehet hozni templomba, mert ez mindig olyan csendben van. Egy mukk se szokott lenni. Soha nem hallani a száját". Körbe álltak minket, és úgy áradoztak. Szóval ilyen ügyes manónk van. Én inkább azt hajtogattam nekik, hogy általában végigalussza a misét. Na de...majd ha fog beszélni,...lássuk, akkor is ilyen jó fiú lesz-e.

"A" szőnyeg

Végre vettünk a nappaliba egy szőnyeget. Imádnivalóan szép. És maga a vásárlás története is érdekes volt. Délután munka után, miután Márton fiúnkat lepakoltuk a nagyiéknál, felkerekedtünk. Egy csomó üzletet bejártunk. Láttunk ilyen szőnyeget, meg olyan szőnyeget, de olyan "megláttam, megszerettem" szőnyeget egyet sem. Már este volt, mire végigjártuk az összeset. Közben láttunk valami függönyt még Mártonnak, így mondtam Csabának, hogy menjünk vissza a legelső üzletbe, ahol jártunk (Ambient), s esetleg még a szőnyegeket is nézzük meg még egyszer. Úgy is lett. Ismét szemlére vettük a szőnyegeket, és már-már 3-at is találtunk egy adott pillanatban, ami között döntögettünk, mire egyszercsak a párom előhúzott egy szőnyeget a semmiből, és az volt Az. Rögtön beleszerettünk mind a ketten, kérettük is a személyzetet, hogy számlázzák le. Közben kiderült, hogy ugyanabból a szőnyegből még egy fel volt oda lógatva. Hogy mi ezeket hogy nem vettük észre??!!
Hazavittük nagy örömmámorba, s egész este rajta heverésztünk a fiunkkal. Annyira élveztük.Fénykép is készült róla, de sajnos nagyon gyenge minőség. Így el kell jönni hozzánk megnézni.

Egy szép hétvége

Egy nagyon szép hétvégét töltöttünk Búzásbesenyőben, a családi barátainknál. A nap csúcspontja a kinti tűznél főtt bográcsos babgulyás volt, amit a férfi tagok készítettek el, míg mi, nőkül sétáltunk egy nagyot a gyerekekkel.

Nektarin

Ma reggel Csaba hazaállitott egy nagy nektarin fával. Én jobban örültem volna egy juhar fának, mert az volt az eredeti terv, hogy azt vesz, de végül nektarin lett belőle. S elfoglalta méltó helyét a kertben .Remélem, majd fog teremni.
És nem rég lett diófánk is, úgyhogy egyelőre gyümölcsfákkal fel vagyunk szerelkezve. Reméljük, az átültetést nem sinylették meg, és ha nem is jövőre, de utána szép termést fognak hozni.
Tavasszal majd még szőlőtőkéket akarunk ültetni, hogy abból is legyen több, és több féle.
.......meg persze sok virágot is.

Egy rémes éjszaka

Márton egy kicsit megfázott, és belázasodott. Az orra is folyt. De este még megvolt a fürdésünk, nagyon vidám volt, le is fektettem, de pár perc múlva le kellett hozzam a nappaliba, mert esze ágában sem volt aludni. Persze, utána láttam, hogy  - én hülye - még csak 8 óra sem volt. (elvesztettem az időérzékem, vagy mi). S lent még egy órát játszodtunk, aztán láttam, hogy tényleg álmos, és lefektettem ismét, s el is aludt hamarosan.
Én közben még TV-ztem egy kicsit, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy Márton szöszmötöl, szuszog, hangokat ad ki. Felmentem hozzá, és vacogott a paplan alatt, meg hangosan szuszogott, meg közben nyöszörgött forma, mindezt álmában. Azt hittem, rosszat álmodik, még megmozgattam, megforgattam, betakargattam. És ismét lementem TV-zni. De ismét hallottam a hangokat, mocorgásokat. És mikor másodszorra is felmentem hozzá, még jobban vacogott, remegett. Kikaptam az ágyból, és bele volt kékülve, úgy rázta a hideg. A homloka nem is volt nagyon forró, és nem volt annyi erőm, meg eszem sem, hogy kezdjem nyugisan méregetni a lázát. De bele volt kékülve, s úgy remegett, mint a nyárfalevél.

Az tűnt a legjobb ötletnek, ha gyorsan hivok egy mentőt, hogy menjünk a sürgösségire Mártonnal, mert annyira elkapta ez a rázkolódós láz-roham, hogy nem tudtam, mit kezdjek vele. Persze, mire beértünk a korházhoz, már elmúlt nagyjából, mert voltam olyan előrelátó, hogy tettem be neki egy Paracetamol kuppot.Aztán a doki nénik alaposan megvizsgálták, még adtak valami gyógyzert neki, a torka piros volt, a láza még magasabb, mint addig, bár összességében nem volt nagy láza, "csak" 38,2, aztán hazaengedtek (szerencsére).
Csaba is - szegény - elkérenzett a munkából, és eljött a kocsival a korházhoz, majd onnan minket hazavitt Ernyébe, és tekerte vissza Koronkára dolgozni.
Hála Istennek, aztán az éjszaka többi része jól telt, még utána is egyszer felkeltem, hogy lássam, lázasodott-e be ismét, de nem. Reggel is elég sokáig aludt.
Remélem, többet nem ismétlődik meg ez a lázroham.