Kis ovisunk elballagott

Julcsi "billegésére" voltunk hivatalosak június elején. Vége az ovinak, már hivogat az iskola minket. Egy nagyon kedves, szép ünneplésünk volt a helyi kultúrházban, ami számomra nagyon megható is volt egyben. Az óvonéni olyan tündérien kigondolta a műsort, az elején gyermekjátékok, énekes-verses összeállítás volt, már maga az is kitett volna egy évzáró műsort, de itt volt szünet, és volt egy második felvonás is, amiben egy hagyományos falusi leánybúcsúztatót adtak elő, amiben a mi kicsi lányunk játszodta a mennyasszonyt. Ez a szerep nagyon rátalált Julcsira, annyira átélte, annyira szépen adta elő és adták elő a többiek is, olyan tündériek voltak, hogy én végig a könnyeimmel küszködtem. Mintha igazi örömanya lennék, de benne volt valahogy az elmúlás hangulata is. Na nem a halál közelsége hanem az, hogy minden, ami szép, egyszer elmúlik, így az ovis évek is, az ottani csodaszép élmények is. A végén a műsornak egy szép énekre ballagtak egy keveset egy szép, nemezelt virágokkal diszített "kapun" át.
És a végén önfeledt játék, öröm, falatozás volt.