A kis Dorottya

Dorottya egyre sebesebben halad az egy éves születésnapja fele, és közben ugyanilyen sebesen fejlődik és ügyesedik napról-napra.

Már feláll, bár még a lábai mintha nem az övék lennének, sőt újabban felmászik az ágyra is a Nyuszilakban.

Persze, nagyokat alszik, bilizik, játszik, nevet és sír.
De ő a mi kis tündérkénk, igazi édes, puha baba, és ha nem volna, nagyon hiányozna a családunkból.

 Egyre érdekesebbnél érdekesebb pozíciókban alszik el.

 Apja lánya, tündére.

 Reggel ébredés előtt...

Bilizünk

Játék közben

Egy másik érdekes póz, ahol elaludt.

Manócskánk

Az utóbbi időbe nem igazán tettem fel képeket Manócskánkról. Aki már nagyon ügyes, rettentő sokat mondikál, s ettől olyan aranyos, ennivalóan édes.
Szeretem, amikor sokat mosolyog, és amikor vidám.

A kis cumikásunk. Ez a cumika időközben elfogyott (elkeseredésemben, hogy már mikor fog leszokni róla, kicsippentettem belőle az ollóval. Azután Márton konstatálta, hogy a cumika fogy, sőt, hogy elfogyott, de anélkül nem volt még akkor sem hajlandó aludni. )

Így most van egy pótcumink, amit viszont csak az "Álom manók" hoznak el, amikor ő már az ágyban van. Így legalább a napközbeni cumizásról leszoktattuk. De a déli alváshoz és az éjszakai alváshoz még mindig kell neki. 

Szeretem, amikor reggel vidáman ébred...kis pocak...