Hogy repül az idő, most volt karácsony, s már nyár dereka van. Sajnos ilyen hűtlen vagyok a blogomhoz, de egyszerűen, mintha nem férne bele a gondolataimba és az időmbe se.
Véget ért ez a tanév is, ránk köszöntött a nagy szünidő. Márton színjelessel végezte a második osztályt, persze így is illet, hogy végezze. Julcsi a középcsoportot korát és inkább csoporttársait meghaladó ügyességgel. Dorottyánk is befejezte a kicsi csoportot, és most már többet soha nem lesz kiscsoportos, pedig számomra ez volt a legédibb dolog, ezt szerettem a legjobban, olyan cuki kiscsoportos volt. Máté pedig lassan tölti az egy évet, készülünk a születésnapjára. Épp ma állt fel először az ágy mellett, van egy szűk hónapja, hogy ő is, mint a testvérei, kezdje ízlelgetni a lépegetés örömeit. Dorottya csak 1,2 évesen kezdett el önállóan járni, addig még Máténak is van ideje.
A kertet agyonnyomta a sok eső, ami mostanság lehullt. A sok víz mindent eláztat, főleg a sok virágot, az uborka viszont meg a paprika nem panaszkodnak. Sem a karalábék.
Rengeteges rengeteg meggy, egres és málna termett és terem az idén, együk is rendesen az oldalát.
Csabának főnökváltás esedékes, ami azt jelenti, hogy az eddigi papbácsit, Ft. Nagy József plébánost elhelyezték innen, és László Rezső veszi át a helyét. A papbácsit nagyon szerettük, és a nővérét, Manyi nénit is. Csak jókat tudunk elmondani és gondolni róluk. Mindig szeretettel és hálával fogunk rájuk emlékezni. A jó Isten áldja meg őket, és az új helyükön adja, hogy jó közösségre találjanak, akik befogadják őket, és ott is áldásos munkát tudjanak végezni.
És reméljük, hogy ugyanilyen jó viszonyt tudunk majd ápolni az új pappal is itt, Csicsóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése