Márton miután betöltötte a két évét, nem volt hajlandó átállni arra, hogy ő már a harmadik éves. Még egy darabig elment, hogy mindenkinek, aki kérdezte, azt mondta, hogy ő két éves, de mikor már a hármat is betöltötte, nagyon furcsa volt. Mondtuk neki, hogy már nagyobb lett, már ügyesebb, meg minden, s most már mondhatja,l hogy ő 3 éves, de nem akarta.
A eszembe jutott, hogy hamarosan tölti a 4 évet (jó, csak március 13.kán, de akkor is hamarosan itt van). S gondoltam, hogy már jó előre elkezdem neki mondogatni, hgoy ő már 4 éves, hogy még nehogy a 2 évnél tartson. S igen, bejött, mert máris megtanulta, még a kezén is tudja mutatni. Most inkább azzal vagyunk bajba, hogy majdnem midnen nap megkérdezi, hogy mikor lesz már 4, hogy ehessen a szülinapi tortájából. Például ma reggel is ezzel ébredt. (Lehet, hogy egy kicsit túl hamar elkezdtem a betanitást).
De komolyra forditva a szót, hihetetlen, hogy már 4 éves fiunk van, hogy már ennyi idő eltelt azóta, mióta ő is ilyen pici baba volt, mint most Julcsi.
Nagyon büszkék vagyunk a fiunkra, mert egy tünemény, olyan édes, ügyes, de megvan benne a 4 éveshez méltó huncutság is, de azért alapjáratban szófogadó fiú.
Isten éltesse addig is sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése