Elhavazva

Bár még nincsen tél, mégis annyira el vagyok havazva...nem is tudom, hogy létezik, hogy az utolsó bejegyzés augusztus végén történt...Pedig azóta nagyon sok minden kezdődött meg és történt. Többek között Mártonnak megkezdődött az óvoda (valójában napközi, de mivel az óvoda rövidebb szó, azt jobban ki tudja mondani). Marosszentgyörgyre járatjuk, mert ott van hosszított program is, nálunk, itthon Ernyében csak tényleg óvoda van.
Az első hét aránylag jól ment, Márton sirt, amikor kellett sirni, vagyis az elején, aztán már nem is nagyon sirt,a hét vége fele...
Aztán a második hét már nem volt annyira fényes...beleállt valami rusnya hisztis-nyivákolós-nyávogós szösz, ami miatt egész álló nap csak nyávogva tud beszélni, a sírás és a józanság között valahol félúton, mintha sírna, de könny nem jön a szemére....szóval förtelmes. A harmadik hét majdnem csak így zajlott le...már az idegbaj környékezett....Ha itthon volt, mindig ilyen kedvű volt. Csak néztem ki a fejemből, hogyhova lett a mi aranyos, kis huncut Mártonunk, aki mindig szépen elmondott mindent, mindig mosolygós és vidám.
Ezek szerint nagyon megviseli az óvoda. S nem is tudom, hogy valójában mikor fogja kinőni ezt a sok nyivákolást mert ha már egyszer beleállt a nyehóóóóóó, hát nem tudom, ki veszi ki belőle...

Más: megkezdődött az iskola is, s ezzel együtt az én új munkahelyem, munkaköröm. Ez ugyanis a tanítás. Két iskolában tanítok, Erdőcsinádon, ami nem messze van tőlünk, egy nagyon aranyos, de eldugott falucskában, ahol kimondottan aranyosak a gyerekek, a kollégák is, minden - ez olyan idilli kis világ. A másik iskola bent a városban a Bólyai Farkas Elméleti Liceum. Hát ez meg nem semmi. Teljesen az ellentéte Csinádnak. Nyüzsgés, rengeteg tanárkolléga, még több diák.Itt már nem annyira könnyű az élet, sokat kell készülni, a diákokat mégis nagyon sokat kell fegyelmezni, a nagy részük el van szállva...nem is tudom...nem könnyű velük. Csinád általában mindig egy nap pihenés számomra.

Voltunk hőlégbalon besztiválon,. Nagyon szuper volt. A Jubi-s társasággal mentünk, mivel a nyári nagy kirándulásunk elmaradt, ezért ezt neveztük ki annak. Reggel mentünk, dél körül voltunk Vármezőn, ahol zalott ez a fesztivál. Jó helyet kerestünk magunknak az erdő alatt. Ettünk, ittunk, sokat spórtoltunk (teniszeztünk, frizbiztünk, métáztunk). Igazán érdekes a dolog csak este fele lett, amikor megjöttek a balonos autók, és a nagy lapos mezőbe mindneki kezdte kiteregetni a balonjait. Mert addig egész nap egy árva hőlégbalont sem láttunk.Nekem nagyon tetszett, ahogy egyik hatalmas gömb a másik után emelkedett, és hagyta el a földet. Készitettem pár fotót is.

Aztán amikor már felálltak a gömbök...