Manócskánk

Az utóbbi időbe nem igazán tettem fel képeket Manócskánkról. Aki már nagyon ügyes, rettentő sokat mondikál, s ettől olyan aranyos, ennivalóan édes.
Szeretem, amikor sokat mosolyog, és amikor vidám.

A kis cumikásunk. Ez a cumika időközben elfogyott (elkeseredésemben, hogy már mikor fog leszokni róla, kicsippentettem belőle az ollóval. Azután Márton konstatálta, hogy a cumika fogy, sőt, hogy elfogyott, de anélkül nem volt még akkor sem hajlandó aludni. )

Így most van egy pótcumink, amit viszont csak az "Álom manók" hoznak el, amikor ő már az ágyban van. Így legalább a napközbeni cumizásról leszoktattuk. De a déli alváshoz és az éjszakai alváshoz még mindig kell neki. 

Szeretem, amikor reggel vidáman ébred...kis pocak...