2011. február 16., szerda

Mártonci lelkem

Márton fiúnk napról-napra huncutabb, néha olyan mint egy kis "mini kamasz".
Ismét elkezdődött valami alvás probléma nála. Már megfigyeltem, hogy a "problémák" nálunk mindig körbe-körbe járnak. Mikor épp jól alszik, és nincs gond a lefekvéssel, meg a felkeléssel, akkor enni nem akar, válogat, túrkál a tálban, játszik az étellel, vagy épp alig eszik naponta valamit. Aztán ha valamilyen úton-módon visszajön az étvágya, és ismét ügyesen eszik, levest is, másodikat is, kanállal, egyedül, mint máskor, akkor az alvásnál áll be valami dific, akkor megint lefeküdni nem akar, vagy többször felébred éjszaka, vagy reggel már hajnalban kukorékol, és többet nem akar sehogy sem visszaaludni. Aztán ha az alvással is elmúlnak a gondok, akkor öltözködni nem akar, hisztizik, jócskán próbára tesz bennünket. Leizzaszt, míg felöltöztetjük. S ezek mind így körkörösen váltakoznak. Most épp ott tartunk, hogy enni még eszik (mondjuk), de ismét az alvással küszködünk. Szóval....NO COMMENT!

Ezenfelül már alig várjuk a tavaszt, hogy egy kicsit ki tudjuk pakolni az udvarra, s főleg azt várjuk, hogy legyen egy kicsit jobbacska idő, hogy Márton tudjon is kint játszani. Lassan jön a szülinapja, s akkor arra már a nagymamáktól meg van rendelve egy kis lábbal hajtós motor, egy felfújhatós kicsi medence (mondjuk ez nyárára), tőlünk egy fahintát kap majd. A cél, hogy minél több kinti játéka legyen. Már neki is elege van a bent ülésből. Csaba minden nap kiviszi egy kicsit, mert még ő is tesz-vesz kint az udvaron, de még nincs mit nagyon Márton játszodjon, minden fagyos, ha pedig nem fagyos, akkor nyakig ér a sár. (már alig várom, hogy befüvesedjen az udvarunk, hogy megszabaduljunk a sártól).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése