Hogyan is indult?

A mai nap elém került egy olyan cikk, amiben arról volt szó, hogy gondolkozzunk egy kicsit el, milyen tálentumokat kaptunk Istentől, s azokért próbáljunk hálát adni, illetve próbáljuk meg mások szolgálatába állítani. Azon gondolkoztam el, hogy a varrás mennyire tartozik ide. Az biztos, hogy már kisgyermek korom óta vonzódom a varráshoz és a varrógéphez.Nagymamámhoz kötődik az első emlékem a varrógéppel. Volt neki egy régi, lábbal hajtós Singer varrógépe. Amikor nyári vakációra mentünk/mentem hozzá egy hétre vagy kettőre, kiváltság volt, hogy elővehettük a varrógépet, és megengedte, hogy valami rongydarabra varrjak. Csak úgy megmutogatta, hogy mi mire van, és mit hogy kell csinálni. Néha ő is varrt nadrágot meg, vagy függönyt vagy apróbb dolgokat. Látom magam előtt, ahogy az ablak előtt álló varrógép előtt ül, ősz hajával, és varr a napsütésben. Ez egy szép emlék. Aztán megígérte, hogy majd elöröklöm a Singert. És  így is lett. Igaz, anyum kezdte el használni, megtanult rajta kézimunkákat hímezni. Végül én elkerültem otthonról, a Singer meg maradt. Közben vásároltam egy elektromos Brother gépet, (most is azzal varrok), mert úgy éreztem, hogy nekem varrógép kell, nekem varrógépem lesz. Ezt mindig is így képzeltem. Így kezdődött el lassan a varrós pályafutásom, és ezért valahol nagymamámnak vagyok hálás.