Még le szeretnék irni pár aranyköpést a Márton szájából:
a meglepetés az nála mindig csak lepetés, talán mostanság kezdte el használni rendesen a szót.
Nagyon gyakran az s betűvel kezdődő szavaknál az s betűt Márton nem ejti. Szerintem azt gondolja, hogy az az "és" rövidítése, tehát ha elmarad sem olyan baj. Így lesz penót a spenótból, trand a strandból, lag a slagból.
Egy másik érdekesség nála a névelő használata. Márton még csak az 'a' névelőt ismeri, az 'azt' még nem.. Ezért mindig úgy mondja, hogy Töröld meg a orrom. Vagy elment a autó. A eper nagyon finom. stb. És egyáltalán nem tűnik neki furcsának, hogy mi ezeket nem így mondjuk.
2012. június 23., szombat
Nahát...
Bizony, bizony, már majdnem 3 hónap telt el, amióta irtam ide, pedig azóta rengeteg (de a szó szoros értelmében), rengeteg dolog történt velünk. Lehet, hogy épp azért is maradt el ennyire az irás.
Hol is kezdjem...
Elsősorban a jó dologgal: ismét babát várunk, és már a 16. hétben van. Persze, az már kevésbé jó, hogy nagyon nehezen birom ezt a terhességet, amire még a nagy meleg is rásegit, a sok hányingerről nem is beszélve, amik még mindig nem akarnak szünni.
A terhesség nagyon nehezen indult, sok gondunk volt az elején, sokat kellett járjuk a sürgősségit, de remélem, hogy most már az mind csak egy rossz emlék marad, és innentől már nem lesz semmi baj.
Másodsorban úgy néz ki, hogy sikerült eladni a házat. Reméljük, hogy az utolsó száz méteren nem jön közbe semmi, és nem hiúsul meg az egész üzlet.
Valójában már január környékén megfogalmazódott bennünk ez a gondolat, ti. az, hogy végülis ez lenne az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljunk hamar és véglegesen a kölcsönünktől, ami, valljuk be, az utőbbi időbe elég nagy teher kezdett lenni, illetve, ha sikerülne egy normális árért eladni a házat, akkor még maradna annyi pénzünk, hogy még egy ugyanilyen, ugyanekkora házat fel tudnánk valahol építeni. Már csak az volt kérdés, hogy miből vennénk meg a telket és hol. Először ismét Ernye jött számitásba...
Na de nekem nem tűnt valami valószínűnek, hogy ebben a válságos időben el tudjuk adni a lakást.
Később jött egy másik futó ötlet, a Csaba részéről: mivel szintén januártól lett ő is munkanélküli, és elég nehezen ment a munkakeresés, bár Istennek hála, azért mindig akadt valami, amivel a hónapot kihúztuk, éspedig az a gondolat, hogy szeretne esetleg kántorkodni, de azt nyilván csak Székelyföldön. Na én kaptam ezen az ötleten, és próbáltam is unszólni, na de mindennek az elindítója a ház eladása kellett hogy legyen. Mert ha el van adva a ház, csak akkor tudunk innen mozdulni, innen menni.
És íme, én mai napig azt mondom, hogy Isten jó ötletnek tartotta a Csaba ötletét, mert rögtön jött egy aranyos család, azoknak megtetszett a ház, úgy ahogy van, szőröstől-bőröstől, és már akarták is venni meg. Annyi a böki, hogy ők is kölcsönra szeretnék venni a házat, és itt van ebben a jó dologban is a rossz oldal, hogy nagyon sok papirmunkába, sok szaladgálásba és még több idegeskedésbe kerül ez az egész, illetve 2 hónapba, a bankosok elmondása szerint. Ebből még csak 1 hónap telt el nagyjából, úgyhogy még valószjnűleg hátra van 1.
És harmadsorban elköltözünk innen, bár lehet, hogy ezt nagy betűkkel kéne ide írjam: ELKÖLTÖZÜNK INNEN. Erre - őszintén - amióta eljöttem otthonról, soha nem is gondoltam többet, mert már nem tartottam valószínűnek, hogy valaha is mi innen visszaköltözzünk. De ha Isten valóban megsegít és a házat el tudjuk adni, akkor igenis elköltözünk Csíkba, Csík környékére valahova. azt hogy még hova, azt még nem árulta nekünk el a Jóisten, még titok ez számunkra, ugyanis attól függ, hogy hol találnánk egy kántori állást CSabának. Remélem, hogy a Jóisten jó helyet tartogat számunkra.
Épp ma, úgy tűnik, hogy találtunk egy lakást Szeredában, épp a mi otthoni blokkunkban, ami talán alkalmas lenne nekünk, hogy megvegyük és árban is nagyon jó lenne. Hátha ez is összejönne.
Nahát...valóban ennyi ujdonság...
Ezek mellett a kisebb dolgok:
- lejárt a tanév most a tegnap, végre kezdődik lassan a vakáció, a jól megérdemelt pihenés.
- Márton is befejezte az első ovis évét, és -ha tényleg költözünk- akkor ebben az oviban a pályafutását.
- megjött a nyár az irtózatos melegeivel, levegőtlenségével, és én elég rosszul viselem, rengeteget nyűgölök
- a hányingerem miatt a kertemet inkább Csaba vagy még ő sem nagyon gondozza, ezért is nem irok a kertészkedős blogmba, mert nem nagyon van mit.
- készülünk nyaralni, mivel öl meg a sárga irigység, hogy Csaba már az idén is kétszer járt Angliába, és még jövő héten is szeretne menni 10 napra. Így én is szeretnék egy kicsit innen elmozdulni, külföldre menni, pláne, amig nem olyan nagy a pocakom, és amig még birom magam. Az uticál Ausztria, Stájerország lenne.
Most ennyi...
Hol is kezdjem...
Elsősorban a jó dologgal: ismét babát várunk, és már a 16. hétben van. Persze, az már kevésbé jó, hogy nagyon nehezen birom ezt a terhességet, amire még a nagy meleg is rásegit, a sok hányingerről nem is beszélve, amik még mindig nem akarnak szünni.
A terhesség nagyon nehezen indult, sok gondunk volt az elején, sokat kellett járjuk a sürgősségit, de remélem, hogy most már az mind csak egy rossz emlék marad, és innentől már nem lesz semmi baj.
Másodsorban úgy néz ki, hogy sikerült eladni a házat. Reméljük, hogy az utolsó száz méteren nem jön közbe semmi, és nem hiúsul meg az egész üzlet.
Valójában már január környékén megfogalmazódott bennünk ez a gondolat, ti. az, hogy végülis ez lenne az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljunk hamar és véglegesen a kölcsönünktől, ami, valljuk be, az utőbbi időbe elég nagy teher kezdett lenni, illetve, ha sikerülne egy normális árért eladni a házat, akkor még maradna annyi pénzünk, hogy még egy ugyanilyen, ugyanekkora házat fel tudnánk valahol építeni. Már csak az volt kérdés, hogy miből vennénk meg a telket és hol. Először ismét Ernye jött számitásba...
Na de nekem nem tűnt valami valószínűnek, hogy ebben a válságos időben el tudjuk adni a lakást.
Később jött egy másik futó ötlet, a Csaba részéről: mivel szintén januártól lett ő is munkanélküli, és elég nehezen ment a munkakeresés, bár Istennek hála, azért mindig akadt valami, amivel a hónapot kihúztuk, éspedig az a gondolat, hogy szeretne esetleg kántorkodni, de azt nyilván csak Székelyföldön. Na én kaptam ezen az ötleten, és próbáltam is unszólni, na de mindennek az elindítója a ház eladása kellett hogy legyen. Mert ha el van adva a ház, csak akkor tudunk innen mozdulni, innen menni.
És íme, én mai napig azt mondom, hogy Isten jó ötletnek tartotta a Csaba ötletét, mert rögtön jött egy aranyos család, azoknak megtetszett a ház, úgy ahogy van, szőröstől-bőröstől, és már akarták is venni meg. Annyi a böki, hogy ők is kölcsönra szeretnék venni a házat, és itt van ebben a jó dologban is a rossz oldal, hogy nagyon sok papirmunkába, sok szaladgálásba és még több idegeskedésbe kerül ez az egész, illetve 2 hónapba, a bankosok elmondása szerint. Ebből még csak 1 hónap telt el nagyjából, úgyhogy még valószjnűleg hátra van 1.
És harmadsorban elköltözünk innen, bár lehet, hogy ezt nagy betűkkel kéne ide írjam: ELKÖLTÖZÜNK INNEN. Erre - őszintén - amióta eljöttem otthonról, soha nem is gondoltam többet, mert már nem tartottam valószínűnek, hogy valaha is mi innen visszaköltözzünk. De ha Isten valóban megsegít és a házat el tudjuk adni, akkor igenis elköltözünk Csíkba, Csík környékére valahova. azt hogy még hova, azt még nem árulta nekünk el a Jóisten, még titok ez számunkra, ugyanis attól függ, hogy hol találnánk egy kántori állást CSabának. Remélem, hogy a Jóisten jó helyet tartogat számunkra.
Épp ma, úgy tűnik, hogy találtunk egy lakást Szeredában, épp a mi otthoni blokkunkban, ami talán alkalmas lenne nekünk, hogy megvegyük és árban is nagyon jó lenne. Hátha ez is összejönne.
Nahát...valóban ennyi ujdonság...
Ezek mellett a kisebb dolgok:
- lejárt a tanév most a tegnap, végre kezdődik lassan a vakáció, a jól megérdemelt pihenés.
- Márton is befejezte az első ovis évét, és -ha tényleg költözünk- akkor ebben az oviban a pályafutását.
- megjött a nyár az irtózatos melegeivel, levegőtlenségével, és én elég rosszul viselem, rengeteget nyűgölök
- a hányingerem miatt a kertemet inkább Csaba vagy még ő sem nagyon gondozza, ezért is nem irok a kertészkedős blogmba, mert nem nagyon van mit.
- készülünk nyaralni, mivel öl meg a sárga irigység, hogy Csaba már az idén is kétszer járt Angliába, és még jövő héten is szeretne menni 10 napra. Így én is szeretnék egy kicsit innen elmozdulni, külföldre menni, pláne, amig nem olyan nagy a pocakom, és amig még birom magam. Az uticál Ausztria, Stájerország lenne.
Most ennyi...
2012. március 14., szerda
Aranyköpések még
Már rég óta akarom folytatni az aranyköpések sorát, most végre tudom.
Tehát a szalámi helyett eszünk szamálit, a káposzta helyett meg káposzka. Mártonnak minden laska, grizgaluska, spagetti egy gyüjtőnév alatt szerepel: galuska. Így a spagetti az hosszú galuska, a griz galuska is galuska és bárminemű laska is csak galuska neki.
Egy érdekes sztori volt az egyik este, amin jót nevettünk. Csaba kivánságára tejbegrízt főztem, Márton meg ott legyeskedett körülöttem, ő is aktivan részt vett a tejbegríz főzésben, aztán a végén, mikor már kitöltöttem a tányérokba, kiszolt Csabának a konyhából, hogy "Gyere apa, kész a túró".
Ha pedig álmosak vagyunk, vagy ő álmos, mindig bubulni megyünk és nem aludni.
Tehát a szalámi helyett eszünk szamálit, a káposzta helyett meg káposzka. Mártonnak minden laska, grizgaluska, spagetti egy gyüjtőnév alatt szerepel: galuska. Így a spagetti az hosszú galuska, a griz galuska is galuska és bárminemű laska is csak galuska neki.
Egy érdekes sztori volt az egyik este, amin jót nevettünk. Csaba kivánságára tejbegrízt főztem, Márton meg ott legyeskedett körülöttem, ő is aktivan részt vett a tejbegríz főzésben, aztán a végén, mikor már kitöltöttem a tányérokba, kiszolt Csabának a konyhából, hogy "Gyere apa, kész a túró".
Ha pedig álmosak vagyunk, vagy ő álmos, mindig bubulni megyünk és nem aludni.
Maszatka
Sikerült egyszer lencsevégre kapni Marcinkat, ahogy tömi magát csokis-mogyorókrémes kenyérrel. Nagyon nem szeretem ezt a fejezetet, főleg reggel, amikor nagyon kéne sietni, és Marcink csak húzza az időt a csokis kenyérrel, mert meg kell neki kenni, aztán fel kell neki kockázni, aztán minden tiszta csoki, majd kell őt mosdatni, mindent elmosogatni, aborszt kimosni, s a történet mindig azzal végződik, hogy végül én kell megyegyem a csokis kenyeret, mert neki általában csak kezdeti lelkesedése van, de aztán azzal annyi.
3 év
Márton a tegnap betöltötte a 3 évet. Hihetetlen, hogy már 3 éve történt az a csoda, amikor végre magamhoz ölelhettem azt a kis kerek, gömbőc babát. Akkor is március közepén havazott, még a korház ablakaiból is szép fehér táj tárult elém. Épp, mint most.
Na de abból a kis gömbőcből olyan nagy fiucska lett, telve élettel, mostanában meg rengeteg sok hisztivel. Ettől függetlenül most a hétvége az ő tiszteletére volt, ő érte jöttek csiki mamáék, ő érte készitgettünk, sütöttünk, ő érte volt a nagy ebéd, ő érte szaladgáltam egy fél napot szerdán a városban (de meg is érte, mert találtam minden ajándékot, amit neki kigondoltunk).
Az ünnepély jól sikerült, midnen nagyon finom volt, és vidám volt a hangulat is. Nagyon jól telt, és Márton is nagyon élvezte.
Íme a történet fotókban elmesélve: kezdve az ajándékbontástól az ünnepi tortáig.
Na de abból a kis gömbőcből olyan nagy fiucska lett, telve élettel, mostanában meg rengeteg sok hisztivel. Ettől függetlenül most a hétvége az ő tiszteletére volt, ő érte jöttek csiki mamáék, ő érte készitgettünk, sütöttünk, ő érte volt a nagy ebéd, ő érte szaladgáltam egy fél napot szerdán a városban (de meg is érte, mert találtam minden ajándékot, amit neki kigondoltunk).
Az ünnepély jól sikerült, midnen nagyon finom volt, és vidám volt a hangulat is. Nagyon jól telt, és Márton is nagyon élvezte.
Íme a történet fotókban elmesélve: kezdve az ajándékbontástól az ünnepi tortáig.
2012. február 26., vasárnap
Aranymondások
Mindig is akartam, hogy valahova összegyűjtsem Mártonnak az aranyköpéseit, de még eddig nem történt meg. Ma viszont már annyit szórakoztam az ilyen mondásain, hogy most már végre eldöntöttem, hogy ide beírom őket.
Úgy kezdődött, hogy vasárnap délben egy különleges palacsintát sütöttünk, Márton volt a fősegéd, ő is nézte, hogy készülnek a palacsinták, s közben hangosan mantrázta: palancsita, palancsita.
Most ezen felbuzdulva irom le más mondásait is:
*mikor még kisebb volt, de még most is elég gyakran azt mondja az "enyém" helyett, hogy "tiém"
* helytelenül mondja: azokokat, ezekeket
* izoming helyett azt mondja izomgimb
* hasonlóan mond másképp szavakat: mazsolának magola, óvodának odoba, anyuka helyett anuka
* az "r" betűt/hangot még nem tudja mondani, ezért "l"-el helyettesíti. Aztán így jönnek ki ilyen szavak, mint: rajzfilm helyett laafilm, de a "játszom, játék" helyett is azt mondja, hogy látszom, láték, várlak helyett váálak.
* nagyon jópofa, amikor utánoz minket, vagy az óvonénit. Azt mondja: anyuka, nyugodtan egyél. Nyugodtan nézzed a tévét. Vagy: micsoda dolog ilyet tenni. Csúnya dolog ezt csinálni, anyuka.
*A meglepetés szót sehogyan sem tudja megtanulni, azt mondja helyette mindig csak hogy lepetés
* Helyteneül fogalmaz még: Én is nem kérek többet!
*Valamelyik alkalommal, mikor a karácsonyi ajándékát, a gitárt vette elő, hogy azzal játszon, azzal kezdte, hogy Anyuka, csináljunk hangulatot. Hogy ezeket hol hallja ez a gyermek :-)
Úgy kezdődött, hogy vasárnap délben egy különleges palacsintát sütöttünk, Márton volt a fősegéd, ő is nézte, hogy készülnek a palacsinták, s közben hangosan mantrázta: palancsita, palancsita.
Most ezen felbuzdulva irom le más mondásait is:
*mikor még kisebb volt, de még most is elég gyakran azt mondja az "enyém" helyett, hogy "tiém"
* helytelenül mondja: azokokat, ezekeket
* izoming helyett azt mondja izomgimb
* hasonlóan mond másképp szavakat: mazsolának magola, óvodának odoba, anyuka helyett anuka
* az "r" betűt/hangot még nem tudja mondani, ezért "l"-el helyettesíti. Aztán így jönnek ki ilyen szavak, mint: rajzfilm helyett laafilm, de a "játszom, játék" helyett is azt mondja, hogy látszom, láték, várlak helyett váálak.
* nagyon jópofa, amikor utánoz minket, vagy az óvonénit. Azt mondja: anyuka, nyugodtan egyél. Nyugodtan nézzed a tévét. Vagy: micsoda dolog ilyet tenni. Csúnya dolog ezt csinálni, anyuka.
*A meglepetés szót sehogyan sem tudja megtanulni, azt mondja helyette mindig csak hogy lepetés
* Helyteneül fogalmaz még: Én is nem kérek többet!
*Valamelyik alkalommal, mikor a karácsonyi ajándékát, a gitárt vette elő, hogy azzal játszon, azzal kezdte, hogy Anyuka, csináljunk hangulatot. Hogy ezeket hol hallja ez a gyermek :-)
2012. február 25., szombat
Esti olvasgatás
Ez sajnos ritkább pillanat kezdett lenni Márton életében. Régebb annyira ki voltunk, ha néha akartunk egy pici szabad szusszanást, hogy Mártont betegyük a tv elé, ő nem akarta nézni, és kézzel-lábbal tiltakozott. Na most nem...most minden más ellen kézzel-lábban tiltakozik, csak tv-t akar nézni. Erről meg most nagyon nehéz mindig lebeszélni, és folyamatos harcba kerül a mi részünkről, az ő részéről meg hangos hisztikbe.
Itt most épp valahogy nehezen rávette magát, hogy egy kicsit a régi kedvenc tevékenységei közül egyiknek hódoljon.
Itt most épp valahogy nehezen rávette magát, hogy egy kicsit a régi kedvenc tevékenységei közül egyiknek hódoljon.
A mi jóbarátunk
Kissé megkésve, bár annál nagyobb...
hóembert építettünk.
Sajnos már az olvadás martalékává vált.
hóembert építettünk.
Sajnos már az olvadás martalékává vált.
2012. február 19., vasárnap
Tél
Azt mondják, hogy az idei télhez fogható már rég nem volt. Egyes öregek emlékeznek, hogy például Gyímesben 1954 óta nem volt ilyen nagy hó. Szerintem igaz ez Ernyére is, meg a környékünkre is. Hatalmas hó hullott, és azért relative rövid idő alatt, január végén, februárban.
Mi is készítettünk pár fotót a nagy hóról, amit én kimondottan szeretek, s egyáltalán a telet is úgy, ahogy van. Már azt fájlalom, hogy most ha már kisüt a nap, sokkal nagyobb az ereje, és jobban olvasztja a havat, így már sokáig nem tudunk neki örülni.
Mi is készítettünk pár fotót a nagy hóról, amit én kimondottan szeretek, s egyáltalán a telet is úgy, ahogy van. Már azt fájlalom, hogy most ha már kisüt a nap, sokkal nagyobb az ereje, és jobban olvasztja a havat, így már sokáig nem tudunk neki örülni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)