Sikerült egyszer lencsevégre kapni Marcinkat, ahogy tömi magát csokis-mogyorókrémes kenyérrel. Nagyon nem szeretem ezt a fejezetet, főleg reggel, amikor nagyon kéne sietni, és Marcink csak húzza az időt a csokis kenyérrel, mert meg kell neki kenni, aztán fel kell neki kockázni, aztán minden tiszta csoki, majd kell őt mosdatni, mindent elmosogatni, aborszt kimosni, s a történet mindig azzal végződik, hogy végül én kell megyegyem a csokis kenyeret, mert neki általában csak kezdeti lelkesedése van, de aztán azzal annyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése