2012. november 6., kedd

Kész termékek számbavétele

Már nagyon rég nem irtamé s nem közöltem semmi képet a varrós dolgaimról, pedig sok szép dolog készült a nyáron, de a költözés és minden más dolog mellett nem jutott idő ezeket is ide feltenni.
Mostanában igaz már sok új termék nem készült,bár terv az rengeteg van.

Veszem tehát sorba. Először is egy új ötlet volt az, hogy táskakollekciókat fogok varrni, ami négy táskából fog állni, minden évszaknak megfelelően.
Máris elkészült két rend belőlük, az őszi táskákat kivéve.
Íme a tavasziak:







A nyáriak:



Ennek mindkét oldala használható első oldalként

Aztán jöttek a téliek, mivel az ősziek egyelőre kimaradtak:







Ezenkívül egy másik projektem is volt: láttam ugyanis egy gyermekeknek készült varrós könyvben egy jó ötletet, amit tovább gondolva készítettem paplankákat. A lényege, hogy a paplankán szereplő állat külön is el van készítve mint egy kis plüss.
Ilyen lett tehát a méhecskés paplanka:




Illetve a csigás paplanka a hozzá tartozó csigával:



Még van sok ötlet és terv, csakhogy lassan kerülnek kivitelezésre. Nyolc hónapos terhesen már nem olyan könnyű sokat varrogatni, egyhelyben ülni több időt stb.
De már elkészült a nappaliba három csodaszép párnahúzat.
Majd a következő bejegyzésben lesznek képek is róluk, illetve készül adventre egy érdekes adventi naptár is (bár nem saját ötlet alapján). Közben szorgosan keresztszemezek, illetve egy új technikát is megtanultam nagy hirtelen. Ez a quilling, ami nem olyan nehéz, és már rég szemezgettem vele, csak most, nem olyan jött el az ideje a közelebbi megismerkedésünknek.
S hamar készült is három csodaszép kép. Mindezekről majd a következő bejegyzésben.

2012. november 5., hétfő

Egy ovi nélküli nap otthon...

Márton örül, ha nem kell oviba menni (biztos ezzel minden gyerek így van).
Persze ilyenkor nekem kell résen lennem, és mindenféle játékokkal, meg elfoglaltsággal előrukkolnom, hogy ne unatkozzon itthon, és mindenféle csintalanságot ne műveljen el.

Most a só-liszt gyurmára esett a választásom. Még nyáron készítettünk egy rendet a vásárhelyi mamáéknál, amikor borongós idők voltak, s mi ott voltunk náluk egy hétig. Aztán nagyon jó ötletnek bizonyult már ott is, mert a délutánokat Márton képes volt gyurmázással eltölteni, s nem rosszalkodott addig sem. S már ott odatettem őt, hogy ő gyurja meg a gyurmát, s persze ezt nagyon élvezte.
Így már itthon is ő gyúrta.

Készítettünk egy rend fehér gyurmát és egy rend pirosat is (egy kis fúszerpaprika hozzáadásával).
A gyurmázás terén viszont a nyár óta sokat ügyesedett. Már szép egyenletes, hosszú kígyókat tud gyártani, és már nem csak azt, mert már csigába is fel tudja azokat tekerni.


Most hogyan néz ki a házunk...

Az az érdekes, hogy ennek a háznak lassan minden zeg-zuga a kedvencemmmé vált...Mindig egy-egy újabb szobába leszek szerelmes...
Először a fürdő volt a kedvencem, aztán a konyha lett, ahogy elkészült - félig legalábbis - a konyhabútor, aztán a gyerekszoba volt sokáig a kedvencem, most viszont a napokban elkészült a háló is nagyjából, s most már az az újabb kedvenc. Egyedül a nappali az, ami szerintem soha nem lesz a kedvencem, bár ott is nagyon sokat dolgozom azon, hogy egyre otthonosabb, édesebb, kényelmesebb legyen. Bár úgy érzem, hogy az ernyei nappalinkat soha nem fogja utolérni azokkal a nagy ablakaival, és azzal a sok napfénnyel, ami azokon beáradt ott a nappaliba.
Az előszoba viszont hasznosnak bizonyul és abból még akarunk valami szépet kihozni, ha sikerül, mert ott valüban sok ablak van, ha nem is érnek a földig és besüt rajtuk majdnem egész nap a nap.

Íme képekben mindez:
A fürdő: az első szerelem...



Aztán jött a konyha:


A konyhaszekrény egyelőre ilyen látvány-vitrin ajtók nélkül


A konyhaasztal dísze - levelekből rózsacsokor
A kamránk
A konyhaablak dísze

Majd jött a gyerekszoba:



A nappalli (ami egy nagy bálterem, kevés fénnyel), bár ez a képeken nem látszik a blicc miatt...




Őszi dekoráció a komódon

Az udvaron is rengeteget javítottunk...főleg a rengeteg tonnányi szemetet hordattuk/hordtuk el, tisztogattunk, a fásszínt alakítgattuk, újra fedettük, lebetonoztattuk az alját, ajtókat csináltuk meg, kitakarítottuk az istálló részt is, ahol fél méterm magasan, megtaposva - és ez nem túlzás - állt a trágyával elkevert széna. Két napig hányta és takarította ki két ember!!!!!

Kazánház lett építve a ház oldalához, így az az áldatlan helyzet, hogy a kazán a pincében van, és oda kell lehordani a fát, megszűnt.

A kinti képek elmaradnak majd a következő alkalomra...

Képekben az elmúlt hónap...

Most jövök a megígért képekkel...

Először azokat a képeket mutatom, amelyekből látszik jól, hogy milyen házat kaptunk...illetve milyen házat kellett renoválni.

Hátsó bejárat, a konyha felől

Konyha + fürdő bejárat
Ez a konyhának az a része, ahol lebontódott egy félkör fal, illetve be lett falazva egy kis ablak, és valami katasztrófa rózsaszín csempe lett leverve.

Fürdő

Fürdő 2
A fórdőbe leverődött a csempe, de végül teljesen a gerendákig vissza kellett bontani a falat, és vágtak ablakocskát.Az alja meg natur föld volt.

Konyha- döngölt föld aljal, csempekályhával

Konyha

Nappali


Gyerekszoba

A mi hálónk

Előszoba szép púderrózsaszínben

Az ablakok ilyenek voltak - s nem nagyon záródtak

Az udvar - rengeteg sok szeméttel


Nagy összevisszaság
Hátsó udvar

Szín-istálló
 A kerítések nincsenek valami jó állapotban...

2012. szeptember 5., szerda

Csíkcsicsó

Ez az a Csíkszeredához nagyon közel eső (6 km) falu, ahol a kedves férjem kántori állást talált. Ennek mi kimondottan örültünk. Mert valahogy így is terveztük, hogy nem költözünk be a városba, mert már nem szeretne egyikünk sem városi lakós lenni, de mégis a lehető legközelebb legyünk hozzá. S így is alakult. Nagyon hálásak vagyunk ezért. Ami a jó még a dologban, hogy az álláshoz jár kántori lak is, vagyis hurráá, ismét kertes házban fogunk lakni, s nem akármilyen helyen, hanem faluközpontban, a templom mellett.
Most folyik a ház renoválása, újítása, ugyanis - ha a plébános eléggé tájékozott - a ház az 1780-as években épült, régi fagerendás ház, persze attól még nagyon modernné tudjuk mi azt tenni.
Sajnos az elődje a házat eléggé elhanyagolta, az udvart méginkább, de mi tele vagyunk lelekesedéssel, tervekkel, és ötletekkel, így reméljük, hogy ki tudjuk hozni a helyből a legjobbat.
A plébános végtelenül kedves ember, nagyon sokat segit nekünk, kimondott angyal. S hasonlóak a falubeliek is, nagyon aranyosak, örülnek nekünk, mindenben segitenek, a fél falu férfiereje nálunk dolgozik a házon...
Már alig várom, hogy odaköltözhessünk. Majd akkor készítek képeket a házról és a szobákról. Egyedül azt sajnálom, hogy nem készítettem a házról, főleg, hogy miután átvettük a lakást, még rengeteget romboltunk, hogy úgy mondjam rajta, falat bontottunk le, máshol falat épitettünk, újra csempéztünk, igazán siralmasan nézett ki félromos állapotban. Fürdőszobát újra készíttetjük majdnem teljesen, csak épp a falban a fagerendák maradtak meg, még a fal sem, az alapjait is újra készítik, a konyhában is nagy változásokat eszközöltettünk, falat bontottunk, padlót felszedték, újra alapoztak neki, sápa, új parkett, az egész házon ablakcsere. Új bútorok, meszelés, kintről kazánház építés, tornác építés, tetőcserepek átforgatása, kijavítása, csatornázás, új villanyhálózat stb. Szóval - most épp elutaztunk otthonról, és reméljük, hogy mire hazaérünk, egy aránylag az elképzeléseinknek megfelelő,  háznak mondhatót fogunk találni otthon.

2012. július 27., péntek

Apartman...

...tulajdonosok lettünk. Igen, igaz. Végre, eladtuk a házunkat, most már tényleg nem a miénk. Végre töröltük a részletünket is, és hála Istennek, sikerült vennünk Csikszereda központjában egy két szobás blokklakást is. És ez több, mint csodálatos.

Úgyhogy hamarosan (2 héten belül) el is kell költözzünk, illetve el is fogunk költözni.

Közben zajlik a nyár, teles erőbedobással, már lassan elviselhetetlen ez a hosszan tartó száraz meleg. Én gyakran érzem, hogy megkukulok tőle. Ezért is esett olyan jól a nyaralásunk Ausztriában, az Alpokban. Fantasztikus volt, jó hűvös időt kaptunk el, rengeteg szép helyen voltunk, igazán kikapcsolódtunk és felfrissültünk, a szó minden értelmében.

Márton mindeközben Csikszeredában nyaralt a nagyszülőknél s el volt kényeztetve. De megszerette a tejet, most minden reggel megiszik egy csuporral, s igazán meg is erősödött tőle, már most is olyan nagy készséggel cipelte a költözéshez szükséges nagy kartondobozokat.

De kalandjainknak még korántsincs vége, ugyanis közben folyamatosan drukkolunk, hogy összejöjjön egy kántori állás Csabának, amire vannak is reményeink. Reméljük, az egész ház-vásáros dolog azért ment ilyen zökkenőmentesen, mert ez a cél vezérelt minket elsődlegesen, és mivel ez jó dolog.