Tüzifát vettünk, és annak rendje-módja szerint vágogatjuk fel és rakosgatjuk el télire. A kerítés mellett, ahova épp egy ilyen sor fát készültünk felrakni, felfedeztem egy virágot. Rengeteg bimbója volt, és szakasztott úgy néz ki, mint a kertészetből vett szarkalábam, ami az idén nagyon gyengén adja elő magát, épp csak él, egyetlen kis virágbimbóval rajta. Ez meg dúsan, nagy zöld levelekkel ott virított egy nagyon ronda helyen, a kerítés vasai és a farakás alapgerendái között. Hogy is tudott olyan helyen megélni, el nem tudom képzelni, egyáltalán el sem tudom képzelni azt sem, hogy ez hogy került oda, mert én még ilyen virágot soha nem láttam máshol a kertünkben, ráadásul azt sem tudtam, hogy létezne vad szarkaláb. Pedig ez az, teljesen biztos vagyok benne, mindenen tökéletesen megegyezik. Hogy épp a kertészeti szarkalábból került volna egy magocsak oda, s az ott, ilyen rossz körülmények között nőtt volna dupla akkorára, s hozott volna nagyon sok virágot (ha mondjuk én le nem törtem volna a szárát, mert az átültetést nagyon megsínylette), az teljességgel elképzelhetetlen számomra. A kertészeti szarkaláb szépen kigyomlált, öntözött, puha földben sem volt képes csak fele akkorát nőni s ott kínlódni.
Lássuk mi lesz belőle....ennek is csak ezt tudom mondani, mert mivel nagyon magas száron jöttek a virágok - gondolom, ki akart valahogy a farakás közül bújni már végre egyszer a napra - az útültetéskor nagyon lekonyult a szára, s végül én másnap le is szakítottam, hogy egyszer erősödjön meg a gyökere, gyökeresedjen jól be, s aztán ismét nekilendülhet virágozni. Remélem, neki fog.
Itt látszik előtérben, az alig kibújt dála mögött, egy kicsit lekonyult levelekkel. De a kertészeti szarkaláb, ami mögötte van, sehol sincs, még csak nem is látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése