Visszatekintő

       Az idén egyszer voltunk sízni, mert legalább Hargita fürdőre el kell menni, hogy lehessen egyet ereszkedni. (de mondjuk azért is, mert ott vannak rendes sípályák és hó is rajta, ami az idén nem utolsó szempont volt). Hát egyszer sikerült elmenni sízni, s akkor is úgy, hogy pereputtyostól (értsd alatta Dorottyát és Julcsit, akiknek nincs még síjük), s apa nem tudott sízni, csak mi ketten Mártonnal, ők hármasban próbáltak szánkózni, menedékházban ültek, hűsítőztek, nekünk integettek. Elég jól kibírták, na de csak délig tudtunk maradni.

       Aztán ez épp az iskola utolsó napján történt, hogy Márton lebetegedett, amikor épp kezdőtött a vakáció. Szerencsére a vásárhelyi mama bevállalta a beteg gyermeket, s elküldtük Vásárhelyre egyet Julcsival együtt, hogy egy kicsit vakációzzanak úgy igaziból, a nagyiéknál.

Jól is telt nekik.

Most ismét sulizunk, Márton hála Istennek örömmel megy iskolába, a héten volt hangszerbemutató, s még lesz, ugyanis hamarosan el kell döntsék, hogy milyen hangszert fognak választani. Márton már tudja, bár még most csak a vonósokat mutatták be, jövő héten mutatják be a fuvósokat is. Márton trombitás szeretne lenni. Reméljük, összejön. Persze, egyszer furulyával kell ahhoz kezdje.

      Én itthon fuvolázok, egyre jobban kezdett menni, olyan jó szórakozás, közben már kezdtem nézegetni a tanári posztokat, mert feltették a netre. Persze, semmi jóval nem kecsegtetnek, az is lehet, hogy még teljes katedrám se lesz őszire. Meglátjuk majd. Egyelőre tanulgatok.

      Csaba aktivál, mint mindig. Folyton valamit csinál, szervez, rendez. Most a nagy újdonság a kórus. Sikerült egy jó pár embert összeverbuválni, s így lett egy kórus. Aztán most próbálnak/próbálunk (amikor én is el tudok menni próbára),  hogy hátha a kórus találkozóra el tudnánk menni. (illetve el kell menni, mese nincs).