(Emlékszem, hogy amikor XII. osztály végén ballagtunk, de még VIII. osztály végén is sokat hangoztatták a nagybetűs ÉLETET. Ez most épp ilyen nagybetűs ISKOLA kezdés volt.)
A kicsi fiunk nem kicsi már, illetve már beállt ebbe a visszafordíthatatlan "futópályára" vagy mondhatnám "mókuskerékbe", amiből már tényleg csak a nagybetűs ÉLETBE lép majd ki (egy másik taposómalomba, mókuskerékbe)
A legeslegelső nap izgalmakkal teli kezdődött, és ilyenkor már tudom, hogy Márton nem önmaga. Mindenét fájtatja, a fejét, a hasát, álmos, lógatja a kezét, hányingere van.... na de szerencsére mindez csak addig volt, amíg várakoztunk a sportpálya szélénél, hogy kezdődjön már az évnyító. Mikor konkrétan fel kellett sorakozni, akkor Mártonnak már minden fájdalma és rosszulléte elmúlt, mert akkor azzal volt elfoglalva, hogy minél szorosabban kapaszkodjon elém, és minél morcosabban nézzen a többiekre, s hogy nehogy véletlenül valakinek meg találja fogni a kezét. Így és ezért én is beállva a sorba bevonultunk nagy taps közepette a pályára, sőt még a dirinénihez legközelebb eső "elit", csak nekik fenntartott helyre, ahonna kb. 5 perc múlva ki is vonultunk egy pár szó és egy plüss Micimackó kiséretében. Mártonnak javára legyen mondva egyszer megemberelte magát és ő is beállt a sorba, én meg hátrébb tudtam húzódni a diákok tengerében.
Majd fotózás következett a pálya szélén, a dombon, aztán átvonultunk a Csiga biga óvodába, ott meg szép programsorozat volt, hogy mondjam így. Először sorfalat álltunk és ismét fotózkodtunk, aztán a tanító néni (Blága Anikó) mondott beszédet, majd a szülők kisebb zenekar kiséretében énekeltünk egyet (sehall selát Dömötör-t), aztán egy szép virágkapun mentek át egyenként a gyerekek, ami azt szimbolizálta, hogy átlépték az iskola kapuját, és hogy ezt egyedül kell megtegyék.
Majd aranyfonalat fogtak, kört alkottak, és a tanci elmondta, hogy ez a kör lesz ezután, ahova tartozni fognak, napközben pedig ő lesz az anyukájuk, hozzá mindig bizalommal fordulhatnak. Szerencsére ekkor Márton már teljesen meg volt nyugodva, nem volt stresszes, max egy nagyon picit, s folyton nem kapaszkodott belém.
Aztán bevonultak az osztályukba, majd egy óra múlva bátran s vidáman ért véget az első nap.
Ennyi volt...
Persze, sok készülődés előzte meg ezt a napot, egyrészt kézimunkázgattam neki ezt-azt, másrészt virágkaput fontunk a szülőkkel előtte vasárnap délután, tornacipőt vásároltam és még ami kellett. Na de minden meglett.
Most már csak az kell, hogy sokáig kitartson a fiunk azon felkiáltása, miután első nap hazajöttünk, hogy "olyan jó az iskola, olyan jó volt ott".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése