Istennek hála, szeptember 24.-én, szerdán hajnalban, 3,15-kor megszületett harmadik gyermekünk, Dorottya. 4,50 kg-val.
És ma, szeptember 30-án már túl vagyunk az első napokon, hazajöttünk a kórházból, megvolt az első találkozás a család többi tagjával, és ismét itthon, a jól megszokott környezetünkben vagyunk, aminek végtelenül örvendek. Ezek most számomra az élet apró örömei: újra itthon lenni, a gyermekekkel a (majdnem) megszokott programot élni nap mint nap, ismét a saját formámban, a saját testemben lenni, nem nyom a pocak, nem kell folyton wc-re menjek, nincs savam, nem fáj a derekam, le tudok hajolni, bármit meg tudok egyedül is emelni vagy felvenni a földröl, fel tudok egyedül kényelmesen öltözni, tudok normálisan asztalhoz ülni és enni stb. Most ezeknek örülök újra és újra.
Az új kis jövevény, Dorottya, akinek Csaba szerint a neve azt jelenti, hogy Isten ajándéka, valóban egy ajándék. Nagyon jó baba, eszik, csendben nézelődik, alszik. A kórházban nem ilyennek ismertem meg, mert nagyon sokat sirt, folyton csak a didin volt, mert ott nyugodott meg, sokat görcsölt a hasa, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nagyon kényelmetlen volt neki lekötött, bepólyált kezekkel és lábakkal feküdni naphosszat, amit meg is tudok érteni, de ez itt nálunk a kórházi rend.
Itthon biztosan ő is érzi, hogy más a levegő is, és hogy szeretettel van körülvéve.
Isten éltessen Dorottya, és Isten hozott a családunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése