Drága kisfiunk március 13.kán betöltötte az 5 évet. Hihetetlen számomra is, hogy már öt éve volt, hogy a korházban a kezembe adtak egy bepólyált babucit, és végtelen boldog voltam, emlékszem, semmihez sem hasonlítható érzés volt, ahogy tartottam a karjaimban azt az édes, muszogó-szuszogó pici édességet, olyan puha volt, olyan kicsi és olyan édes.
És azóta már a hónaljamig ér a fiunk, akkorát nőtt, és 5 éves. Sokat viccelődtem vele az utóbbi hetekben, hogy próbáljon önállósulni, mert rengeteg mindent tud (például egyedül levetkőzni, egyedül felöltözni, cipőt húzni stb.), de sokszor kiszoltáltatta magát, és azt mondtam neki, hogy csak 3 gyertya lesz a tortáján, mondjuk, mert három évesen még tényleg nem tudott egyedül öltözködni. Közben jó poénok is sültek el, amikor Julcsinak a cumijával játszadozott, azt szopogatta, s akkor mondtam neki, hogy csak 1 gyertya lesz a tortáján, mert egy évesen volt cumiszopó. Még nem tartottuk meg a szülinapi partiját, most szombaton lesz, de azóta a fiam egyszercsak megérett, "felnőtt": egyedül öltözik, és nem is akarja, hogy segítsünk, egyedül vetkőzik, egyedül tölt magának vizet stb. Olyan édeske, tényleg törekedik arra, hogy tényleg öt évesnek lássuk őt, és hogy megérdemelje az öt gyertyát :-) (persze, amúgy is megkapná, de ezzel egy kicsit jó volt így játszadozni).
De ha belegondolok, a fiunk rengeteg mindent szeret. Például nagyon szeret a konyhában velem tevékenykedni, sokszor kiköveteli magának, hogy munkát adjak neki, pedig úgy képzeltem el, hogy egy fiucskát az ilyen dolgok nem érdekelnek. Sőt...Márton darálja rendszeresen a prézlit nálunk, a pizza tésztát, és bármilyen más tésztát is először ő nyújt ki, s aztán én megigazítom, a laskatésztát is ő nyújtja és ő vágja, pedig sokszor elmagyaráztam neki, hogy vannak dolgok, amik női munkák, és azt egy fiú nem kell csinálja, nem is kell megtanulja, de ő nagyon ragaszkodik ezekhez, és addig-addig, amíg csak kell engedjek neki. Mostanában pedig az esszájgok eltörölgetését szereti csinálni, pedig soha nem kértem meg rá, ő találta ki, hogy az nagyon jó móka lehet, és valóban, azóta sokszor kéri, hogy engedjem meg, hogy ő törölje el azokat. Lehet, hogy majd ha felnő, egy olyan férfi lesz, aki szivesen tevékenykedik majd a konyhában, akár főz is, bár abban még nem igazán szokott nekem segíteni.
Persze, ugyanilyen szeretettel és lelkesedéssel segít apának is fát elrakni, fát hordani a kazánházba, tüzet tenni, illetve fát tenni a túzre, autót mosni stb.
Istennek köszönöm meg, hogy ilyen fiucskát küldött hozzánk, egy tünemény, aki, ha nem volna, ki kellene találni.
Isten éltessen Márton nagyon sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése