Vásárhelyre utaztunk, és el kellett menjünk Tófalvára a kármelita kolostorba. Amikor erre készítettem fel Márton fiúnkat, akkor elmondtam neki, hogy ott apácák élnek, és hogy ott nincs játék, csendben kell lenni, amig ott vagyunk stb. Márton erre nagyot nézett, és határozottan kijelentette, hogy ő fél a fapácáktól. MIvelhogy számára ez egy értelmes szó, míg az apáca az nem.
Mikor megérkeztünk, félhangosan elszólta magát, hogy "Nem tudom, túlélem-e". Erre úgy kellett röhögjek, próbáltam a nővérnek is megmagyarázni, hogy mi olyan vicces.A nővér nagyon jópofán viszonyult ezek után Mártonhoz, még meg is ajándékozta egy szép kifestőssel és egy rend színesceruzával. Mikor jöttünk el, Márton odamondta nekem, hogy "Ez nem is volt olyan félelmetes", erre is nagy röhögés.
Egy másik ilyen aranyos elszólása az volt, amikor a füss nadrágját füstölt nadrágnak titulálta. Ugfyancsak nem jelentett neki semmit a füss szó, de a füstölt az már igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése